Sziasztok :)

Kedvenc darkbloggerem megkért rá, hogy publikáljak mint vendégposztoló, ugyanis ő alkotói válságban van. Gondolkoztam rajta, hogy elvállaljam-e, hisz nem hiszem, hogy erre alkalmas vagyok, de ebbe ne menjünk bele. Végülis támadt egy ötletem, aztán úgy gondoltam, talán helytállna itt.

Szóval kezdjük az elejénél. Barátnőm felvetette a kollégiumban, hogy másszak át hozzájuk a következő hét végén, egy jó kis bulizásra Ibrányba. Nagyon győzködni nem kellett, és a szülőkkel is megbeszéltem, jobban mondva közöltem velük, hogy megyek.
Így aztán ahogy illik, felültem a buszra és elcsapattam hozzájuk. Megbeszéltük, hogy pénteken nem lesz drinkelés, majd csak szombaton lesz alkoholbevitel. Igen, ezt beszéltük meg. De aztán felmásztunk a Silver Café-ba, és megdőlt ez a tervünk. Levágtuk magunkat az egyik asztalhoz, magunk elé vettük a kis üdítőnket, rágyújtottunk, és az ismerősök ontották magukból a hülyeséget. Mi persze meg nevettünk a sok állaton, ahogy illik, értitek. Ezek után körülbelül fél óra múlva barátnőm megszólalt, hogy igyunk már valami töményet. Én már ekkor éreztem, hogy egynél nem fogunk megállni, hisz mióta a vedelést feltalálták, mi nem iszunk, hanem vedelünk. De belementem, hisz azért mentem, hogy bulizzak, az pedig felénk pia nélkül nem az igazi, legalábbis mi így vagyunk vele. Lehúztunk egyet, kettőt, hármat, sokat. Na meg a hubi akció is ivásra késztetett minket, szóval nem fogtuk vissza magunkat. Olyan 10 órára mindketten rendesen kiütöttük magunkat, érdekesen néztünk ki a haverok elmondása alapján. Először én éreztem azt, hogy már pedig én színeset fogok ásítani hamarosan, szal gyorsléptekben elindultam a mosdó irányába. Úgy módszeresen beültem a WC-kagyló mellé, és hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Jött is, bőven… Innentől kezdve volt egy kis emlékezetkiesésem, de azért nagyjából megpróbálom felidézni az eseményeket. Történt ugyanis, hogy míg én szoros barátságot kötöttem a WC-kagylóval, próbáltak bejönni a többiek, hogy kirángassanak. Amit én ugye nem hagytam, a lábammal folyamatosan visszarúgtam az ajtót, ha valaki megpróbált bejutni kis „szentélyembe”. De egyszer csak felnéztem, és ott állt Jani, a mai napig nem tudom, hogy jutott be, de bent volt, és ez a lényeg. Felrángatott, és mondta hogy menjünk ki. Szal kivittek minket (ugye a barátnőmet meg más támogatta kifelé a helyről), mint később kiderült, azért kellett távoznunk, mert a pultos szólt, hogy feljöttek a rendőrök, és nem kellene minket így meglátniuk, mert akkor ők lesznek megbaszva azért, hogy kiadták nekünk a piát. Szóval kirángattak minket, kint megálltunk, hozattunk ásványvizet, és leültünk a lépcsőre. A fiúk mondták, hogy lassan menni kellene, szal elindultunk le a lépcsőn. Kb két lépcsőfok után megtorpantam, leültem és telibe hánytam a lépcsőt. Néhányan eközben lejöttek, és olyan 10 perc múlva úgy döntöttek, csak megpróbálnak elcipelni. Az egyik csaj megragadott és lesétáltunk. Gondolták, hogy azért csak nem részegen kellene hazamennünk, mert abból lehet balhé lenne (lett is :D), szal elvittek minket a közeli játszótérre. Eközben már a „nincs csúnya pasi csak kevés pia” nevű állítás kezdett beigazolódni, ugyanis elkezdtem átkarolni Nándit (akiről pedig nagyon jól tudtam, hogy már egy ideje akar tőlem valamit; persze nem tőle, hanem mástól, mert ő nemigen mondta volna magától). És másnap reggel tudatosult bennem, hogy mintha valami olyasmit is mondtam volna neki, hogy „szerelmem”. Leültünk a hintára egy páran, és kezdődött a „jól berúgtatok”- leosztás. Hamarosan barátnőm kapott is az apjától egy telefonhívást, hogy holvagytokmár stb, de barátnőm hamar lerázta, mondván „Majd megyünk, ha akarunk”. Lassacskán elindultunk, én megragadtam Nándit és kicsit döcögősen, de megindultunk hazafelé. A ház előtt aztán ment az elköszöngetés 3 puszi stb. Spannőm másnap meg is jegyezte, hogy először nagyon úgy nézett ki, mintha le akarnám smárolni Nándit, de szerintem, akkor már józanabb voltam, így már nem vitt rá a lélek ilyesmikre. Berobogtunk a házba, próbáltunk kultúráltan, de hát bűzlöttünk a piától, így nagy volt a bukta. Szopoda volt én mondom nektek, de részegen csak röhögni tudtunk rajta.
Hát így telt az esténk, szerintem ez volt az egyik legalkoholdúsabb éjszakám Ibrányban, a Világ Közepén.