Tegnap valahogy nem volt kedvem irogatni, lusta voltam mint a dög. Inkább megnéztem pár filmet, úgyhogy a beszámoló mára maradt, milyen volt a szombati "partinájt". Már most odaírhatom hogy nem az igazi, és ezzel pontot is rakhatnék a történet végére. De azért elmesélném hogy miért is egészen pontosan...

Természetesen a szombatomat nem szerettem volna itt tölteni unalomfalván, ahogy ezt egy hete sem tettem. Naná hogy be kell csapatni magunkat a "szitibe"! A probléma mint általában szokott, nem az volt hogy hogyan jussunk be, hanem az hogy nincs társaság. A volt osztálytársak minden Szombat délután lemennek a kisvárosunk egy előszeretett népszerű kocsmájába, amiről már írtam, hogy pókerezzenek egyet. Én mostanába nem tartok velük, mert zavarnak úgymond a mellékhatások. Például az hogy teljesen füstszagú leszek, még a nem dohányzó helységben is, aztán olyan hamar rámjön ott az álmosság mint atomtöltet. Ezenkívűl pedig eléggé unalmas is. Tudtam hogy az arculatok ott vannak, ezért én is benéztem hozzájuk, és tájékozodtam úgymond hogy mi a tervük az estével kapcsolatban. Az egyik tag, a Blekkbörnös Ricsi mondta ha lesz társaság akkor mehetünk a nagyvárosba. A legjobb az egészben az hogy mindig változik a felállás, aki jött volna nem jön, meg fordítva. Így a meglepetés az egészben az, hogy nem tudod hogy este kikkel is fogsz tartani. Az egyik volt osztálytárs, hívott telefonon, az Irma, hogy ő is jönne ha összeszedjük a genget. Közöltem vele hogy próbálom, de nem egyszerű feladat lesz. Sikerült meggyőzni egy másik arculatot is a Kozsót hogy röppenjen már be velünk. Ennyien akkor elegen is lettünk, a társaság megvan. Én meg hazamentem addig készülődni amíg a többiek a kocsmába füstölögtek, mint valami házikolbász. Egy óra múlva visszatértem mint a té nyolcszázas. Addigra meg a Kozsó hirtelen meggondolta magát az estével kapcsolatba, méghozzá száznyolcvan fokba. Magyarul nem akart jönni mégse. Azért elindultunk, útközbe meg felvettük az Irmát, aztán nyomás. A Tescoba olcsó volt a Bols vodka, meg a narancslé, én meg nem ihattam megint mert a verdával jöttünk be, aztán én voltam a pilóta. Ezek meg addig berejtették a vodkájukat az üdítők mögé a hütőbe, arra az időre amíg megnéztük az akciós hádé tévéket, meg egyéb elektronikai cuccosokat. Miután álltunk egy húsz percet a pénztárnál, mentünk a Szent István térre. Régen jártam ott már, emlékszem egy csomót rájdoltunk ott bringával akkoriban. Mialatt az Irma, meg a Ricsi megkezdte a mixerkedést a vodkával meg a narancslével a padon ülve, odakeveredett az egyik ismerős arcszerkezet a Szasza. Hogy hogyan, azt ne kérdezzétek. Vettük az irányt az egyik szórakozóhely fele, nevezzük csak így, a bírháusz fele. Belépésnek egy ezrest lecsókolt rólunk a díjbeszedő, meg adott egy welcome drink cetlit. Múlt hétről is megmaradt vagy négy darab a farzsebembe. Belépve a helységbe, nem egészen az a fíling fogadott, mint a múlt héten. Az arányokkal volt igazából bajunk, ugyanis sajnos a hely vagy hetven százaléka volt csávó, úgy hogy ide a lányok ráadásúl ingyen jöhetnek be! Azért a csajok ingyenes belépőjéből lehet következtetni arra hogy gyerekek, itt bizony hiány van a gyengébb nem képviselőiből. Elég érdekes szerzemények voltak jelen az estén. A pohár meg akkor kezdett betelni nálam, amikor a fullosan piával betöltött fültágítós meg pírszinges figura vagy háromszor vállazott le minket. Ugyan nem kötekedésből tette, sokkal inkább azért mert nem látott öt centire. Ja, és nem ő volt az egyetlen ilyen. Eredetileg sem igazán erre a helyre akartam jönni, így a többiekkel átrepültünk a "sztórdásztba". A belépő itt is egy ezer forintos volt. A hely bejárata előtt meg körülbelül kétszer annyian voltak csak mint ahonnan az előbb eljöttünk. Ugyanúgy bent is ahol tényleg heringparti volt. Itt a fullos csajokból meg nem volt hiány, szerintem a legjobbak ott voltak a városból. Jobbnál jobbak. A baj csak azzal volt hogy az arány ugyanaz volt megint, hogy egy csajra jutott vagy tíz csávó. Meg itt is megfordult mindenféle csoport. Voltak a sztórok, akik köldökig kigombolt ingben táncoltak napszemüvegbe a húsz kilójukkal, és a tizennégy éves átlagéletkorukkal. Az Irmában bírom azt hogy ő jól lefikázza őket, és igaza is van ebben. Szokta mondani hogy vírit rajtuk a csini póló meg a fehér nadrág, meg az övcsat öcsém, amivel pecsételni lehetne, a legolas hajról nem beszélve mintha ők lennének a divatdiktátorok meg a valakik, közben pedig isszák a parkolóba az "S-budget" -es meg a legolcsóbb tablettás borokat. Nekik összejött az élet. A másik meg a rajok, akik beállnak keresztbe tett kézzel a tánctér közepére. Hangsúlyozom nem denszelni, hanem csak odaállni, mintha ők lennének az őrzök a vácsmen vagy nemtudom. Akkora  arany nyakláncal ráadásúl, hogyha én azt feltenném magamra, vagy egy évig járnék az ortopédiára gerincferdülés miatt. Ismerősökkel is összefutottam, de a tömeg kezdett elviselhetetlen lenni, egyszerűen alig lehettett elférni. Az Irma meg ottmaradt a "bírháuszba" mi meg visszamentünk, mert egy ilyen zsúfolt húsdarálóban nem igazán tudtuk magunkat jól érezni. Visszaérve bizony ott meg megcsappant a tömeg, alig voltak már. Az egyik hely zsúfolásig tele, a másik meg kihalt. Egyik sem jó arány szerintem ha egy jót akarsz bulizni. Végül tehát ez a Szombat esti parti nem a legjobban jött össze, de ez most nem is igazán rajtunk múlott, hanem a környezeten. Bár még mindig jobb volt mint itt a kisvárosba. Minden héten más az egész, vagy kifogsz egy jót, vagy nem. Új arcokat lehet látni minden hétvégén ezeken a helyeken. Az emberek cserélődnek. Ez most így jött össze. Legközelebb talán jobban sikerül. Csak legyen meg a társaság.