Nem volt mindig így hogy itthon loptam a napot, aztán nem csináltam semmit úgy nagyjából. Szégyen-nem szégyen ez van, nem én vagyok az egyetlen. Dolgoztam is kérem ahogy azt már korábban felbüfögtem. Az első munkahelyemről nem lehetne azt mondani hogy ostorral csapkodták volna vérvörösre a  hátunkat. Mivel ez egy maszek cég, megvoltak az előnyei is meg a hátrányai.

Azért voltak még olyan helyek is ahol még annyira se nagyon kellett dolgozni hogy semennyire. Egyszer az egyik kocsma előtt az egyik fiatal csóka a Gergő mesélte nekünk a cifra sztoriját félig teli sörösüveggel meg cigivel a szájában, hogy milyet melóztak, vagy inkább nem melóztak akkor amikor a balcsin kellett hetelniük. A napjuk az valahogy úgy kezdődött hogy ők ébresztették a főnököt, aki valami külföldi fószer volt. Mit is próbálgattak dolgozni azt meg már viszont nem nagyon értettem, de ha jól emlékszem akkor valami villanyszerelés lehetett, mert az megmaradt bennem hogy valami villamosszekrény olyat odacsapott az egyik tagnak hogy megtanult hátrafele repülni egy pár métert. Ilyen incidensek meg állítólag gyakran történtek náluk. De a Gergő büszkén mesélgette hogy találkozott egy másik külföldi madárral, aki vitte egy kört a ford mustangjával, így eléggé megérte neki hetelni már csak ezért is. Meg van egy haverom aki a nyáron beadta otthon hogy el akar menni hajóra dolgozni. Az anyja meg abban a tudatban volt hogy a fia valami csáng-wáng hajón lesz, ahol bambusznádakat kell aprítgatnia macsétával. A gyerek inkább luxushajóra gondolt elsősorban, nem arra hogy húsz kínaival lesz bepréselve egy kabinba valahol a Níluson.

Akkor lássuk azt ahol én kezdtem az ipart úgy egy éve. Ez egy kábeltévés és internettel foglalkozó cég volt, ahogy már írtam ilyen maszekféle. Csak mióta ide is betört a rohadt fájbernet, a cég sokat vesztett ezen a kábeltelevíziózás szempontjából. Engem tavaly nyáron vettek fel oda, miután meglett a technikusi bizonyítványom, amivel igazából még a seggemet se lehet nagyon kitörölni, mivel hogy keménylapos. A cégnél természetesen ismeretlen dolgokat kellett megtanulnom, mert jóformán amit eddig tanulgattam az iskolában, meg úgy az életbe hát az itt nem ért annyit mint egy donatella naptár. Parázni meg nem volt okom, mert volt a brigádba hidegburkoló, vagy éppen olyan aki meg pincér végzettségel rendelkezett. Én az internettel foglalkoztam, a rádiós fajtával. Mivel ennél béténél hagyomány volt szinte hogy természetesen mindenki egyszerre ment el nyaralni, én úgy repültem is a mélyvízbe rögtön az első hónapokban ahol aztán hamar megtanultam a lényeges dolgokat hogy mi merre mennyi. Míg a többiek nyaralgattak a cégnél, összesen ketten-hárman voltunk csak úgyhogy nem is sorolom hogy akkor azért nemkevés munka szakadt a nyakunkba. Az utépé kábel meg a koax kötögetése, illetve a mikrohullámos internet beállításának megtanulása után be a céges kocsiba, oszt mentünk is a terepre. Persze miután megvettük a zacskóstejet, meg a kiflit  a pupákba. Ezen kívűl ott volt még a kábeltévés net, amit úgy kell elképzelni hogy egy hatalmas vasdarabba mennek be és ki a kábelek amin négy darab led pötyög összevissza. Ezek ilyen amcsi gyátmányúak voltak de legalább húsz évesek. Valaki azt is mondta hogy állítólag az egyik az a bred pitté volt. Na a munkatársak érdekes arcok voltak, ott volt például a Tibi meg a Lacika akik állandóan egymás agyát húzták hogy milyet is harcoltak ők az iraki meg vietnámi háborúban, meg hogy mennyire finom is a hangyapörkölt amit akkor kellett hogy egyenek, amikor fogságba estek a nepáliak között, ahonnan persze mindig sikerült megszökniük. A Tibi villanyszerelő, meg zenél is, ráadásul ő még úgy dolgozni is szeretett ha olyan kedve volt. Amikor éppen sok dolgunk nemakadt akkor megmutatta nekem hogyan is kell fogni a húrokat a gitáron és hogy mi az a bund. A Lacika meg úgy mindig elkésett rendszerint félórával vagy később csattant be mint mint mi. Ha meg nem volt benn még a Sanyibá, akkor kávézni is elugrott a sarki presszóba a Tibivel. Persze miután a reggeli cigije mellett a céges telefonját rádugta a töltőre mert azt huszonnégy órából huszonhármat tölteni kellett. Új telót nem kapott, mert ami volt azt is el akarták szedni. Úgyhogy lassan már a radiátorcsöveket kongatják a házakban hogy kommunukálni tudjanak. Igaz hogy ő egy faluba lakik kábé tízenpár kilométerre, de mesélte nekem miközben szívta a cigijét meg a telefonját csapkodta, hogy velük szembe van az iskola úgy kétpercre, de onnan is mindig elkésett meg úgy mindenhonnan. Cigizni meg szeretett így nála alap volt a napi két doboz barna szofi, vagy piros multi esetleg ezeknek a kombinációja. A nap úgy kezdődött hogy engem felvett reggel a Zsolti aki tanított mint ifjú padawant hogy is működnek a mikrohullámok vagy a kábeltévés modemek. Ahogy beértünk, szép lassan jöttek a többiek is, mikor meg már a Lacikáék is beestek, jött valamikor a főnök is a Sanyibá a terepjáróval. Egy reggeli megbeszéléssel kezdődött általában a nap, ahol a téma az volt megint mi szar, vagy mi nem, utána meg ment ki merre lát. A melót úgy igazán senki nem akarta elsietni ezért gyakori látogatója voltunk a Rózsa büfének a kapucsinó meg a szendvicsek miatt. A többiek előszeretettel jöttek ide kávét fogyasztani ebéd után is. Persze melózni is kellett még mielőtt azt hinnétek hogy ez egy estimese. Bizony volt kérem olyan is egész nap fel-alá dzsanásztunk ide-oda. A legtöbb meló tavasszal és nyáron volt főleg a sok villámcsapás miatt. A cuccok meg amiket ki kellett cserélni ilyenkor általában az meg nem éppen kézmagaságba voltak, aztán tekerhettem is le a gumipókot a létráról. Jó sok hely volt ahova menni kellett, mert úgy elég sok helyen szolgáltatja a cég az internetetet. Hiba az meg mindig van ugyebár. Sok helyen megfordultunk, sok faluba, jó és rossz helyen. A kuncsaftok között voltak hollandok is, azok tudnak élni hallod. Volt egy holland manus aki kért netbekötést. Amikor meg így megláttam a házát azt hittem száuszforkba vagyok, tudjátok na, a dallaszból. A csókán csak úgy lifegtek az aranyláncok meg a pecsétgyűrűk. Uszómedence vagy kerti tó az náluk alapkövetelmény, de volt egy másik holland akinek az udvarába volt egy disznóól, de olyan öcsém hogy egyeseknek nincs olyan háza, amibe azok a disznók laktak. Azért nem luxushelyek voltak az elsődleges célpontok, mielőtt még összeirigykednétek itt magatokat, hanem megfordultunk kevésbé előkelő helyeken is. Padlásokon, háztetőkön, tornyokba is kellett mászkálni. Most azér' itt az okosak már gondolkodnak hogy a legtöbb padlás az bizony nem egy ötcsillagos Hilton szálló. Nyáron meg ötven fokok vannak ott, villany meg nem mindegyiken alapfelszereltség, és akkor húzd be a kábelt, meg fúrjál, meg kösd is meg a végét. Ja mielőtt félreértenétek, nem panaszkodok, ugyanis örülök annak hogy egy ilyen helyen üthettem el az időt, főleg ilyen arcok között, mert ez egy igen csak jó banda. Nem volt kötöttség, meg akármikor bedobhattál egy szendvicset meg egy zacskóstejet vagy egy mizo kakaót a szádba ebéd előtt vagy után. Amíg én ott húztam az igát bizony egyre csökkent a létszám. Pontosan egy évet voltam a vállalatnál, mert a szerződésem ennyire szólt. Meghosszabítani meg nem tudták már, mert a támogatásom is lejárt, meg a válság is beköszönt egy csókolommal. Első munkahelynek meg egyszerűen tökéletes volt mert nem egy ápdét egyes volt azért.

Pár hónapja keveregtem a városba délelőtt gondoltam benézek a céghez, hogy miújság van. Találkoztam a legénység nagyrészével, főnök meg nem volt épp, ezért úgy gondolták előbb lelépnek ebédelni hogy több idejük legyen a kávéra. Csak a Lacika maradt benn délben ahogy szokott, aki elmondta hogy új telefont még mindig nem kapott, és közben rágyújtott egy cigire.