Doktorhoz se nagyon járok szerencsére talán egy évbe egyszer ha elnézek. Nem azért mert baszok rá, hanem szerencsére ritkán vagyok beteg. Kimaradtam az új influenza járványból is, de nemárt viccelni ezzel, merhogy akin háromszor átment a zetor annak is találtak háegyenegyet a vérébe és máris ráfogták, hogy nagy valószínűséggel az okozta a problémát. Nem állok egyik tábor oldalára se mer' valaki aztmondja hogy csikenfasz az egész meg átverés, de lehetett hallani komolyabb dolgokról is ebben a témában ami úgy tényleg nem éppen vicces. Dehát most a napokba betévedtem a háziorvoshoz, a Takács Tibihez legyen valami dolga is, meg nehogymár a kolleganője is a kiskegyedet lapozgassa egész nap. Komolyabb bajom nem volt, de tudtam hogy valami kis gikszer lehet a tüdőtájékomon, mer' néha a rájdolások után jött a szárazköhögés ha olyanja volt. Mivel délelőtt semmi érdekes nem ment a tévébe, és tudtam hogy a szomszédok harminchatezeregyszáznyolcvanadik epizódjába se fog történni semmi, így sok dolgom nem akadt, úgyhogy elrobbantam a körzetibe. Meglepetésemre sokan nem is voltak pedig erősen kalkuláltam arra hogy húsdaráló lesz, és küzdeni kell gladiátor módjára az öregasszonyokkal ahhoz hogy bejusson az ember végre. Tipikus példa amikor eltorlaszolják az ajtót, kifejezve azt hogy itt övék a pálya. Jónapot fiam, mi a tünet, kezdett bele a Takács, le se ültem ugyanis a helyzet nem úgy nézett ki hogy a doktor úr felállna a székéből hogy előkapja a sztetoszkópot hogy véletlenül is megvizsgáljon. Én meg elkezdtem nyomatékosítani neki mi nyomja jelen helyzetbe a tüdőmet, de még csak be se fejeztem, már nyújtotta is át a varázsreceptet mit kell majd jó pénzért beváltani a patikába. Antibiotikum fiam ebből vegyen be kétszeregyet. Én meg csak zúmoltam hogy mi ez he? Ennyi az egész, semmi kabbefaszom. Hát mondom nem egy stresszes meló ez se, megeröltetni se kell nagyon magát az embernek, nem rossz ez az orvostéma. De mint kiderült a tébéjárulékommal több gond volt mint velem. Ez van ma már sajnos, ha nem vagy bejelentve, vagy nem fizeted a dellát, bizony a kutya se fossa le hogy ott döglik meg a parasztja az utcán. Délutánra tehát a Takács hóhérsegédje fel is adta nekem a délutáni elfoglaltságomat hogy legyek szíves rendezni a tébéscuccaimat mer' legközelebb szájba leszek rúgdalva klumpával, és a rubofen helyett véletlenül hashajtót ír fel anélkül hogy tudnék róla. Mehettem a munkaügyre papírokat intézni rögtön utánna. Meg is csörgettem az egyik havercsótányt aki ott dolgozik, vagyis inkább csak ott lopja a napot, te Buflák melózol ma geci? Jaja, de most éppen eszek a konyhába bazmeg, ilyenkor mindig eszek de várjá' mingyá' ottvagyok. Jegyezd meg, geca tízkor, meg tizenegykor mindig eszek. A Buflák is ráállt a gyurmázásra, és konenre akarja művelni magát. Ha a körzetibe nem is volt húsdaráló, a munkaügyön annál inkább, szóval azt tanácsolta a Buflák hogy veressek vissza később addigra bejuttat. Délután vissza is csobbantam, ahol kezdésnek azt vettem észre hogy valami madár rápörgött az előtérben található számítógépre amin egyébként úgy munkákat lehet böngészni, ha pedig olyan végzettséged van amit véletelenül se tanultál, és kétszáz kilométerrel arrébb laksz még esetleg találhatsz is rajta valami culáger melót valahol harcsapusztán. Már akartam szólni a tagnak hogy kár ennyire rávetődni a masinára, a piros cseresznyét úgyse adja ki, csak közbe kijött a csaja a szemben lévő teremből, aztán a gyerek meg elkezdte süketíteni hogy ő itt meg amott nettó háromszázat vinne haza prémiummal meg luxusmercivel. Ekkor arra gondoltam hogy ha a srácnak van macskája akkor azt etesse, netán esetleg a gépben anderzen mesék is találhatóak nagyszámban. A munkaügyön se csapatnak valami veszélyes melót az ott dolgozók, hacsak nem akad be az ing újja a papírmegsemmisítőbe, engem is öt perc alatt átorientáltak az önkormányzathoz hogy az ő saruk, ott tessék elintézni. A túraútvonalam következő állomása tehát az önkormányzat volt, ahol mondta nekem a csaj, hogy semmi gond nincs a tébémmel, csak a gépek között baszakodik az információáramlat, biztos sztrájkolnak a kilobájtok, aztán ezért lehetett az affér. Hazafele menet láttam hogy a Szedinger meg a sógora a Gusztáv rajoskodnak a buszmegállóba kocsival mint a helyi basszájba. A nép meg várta a félhármast. Én is verdával csapattam neki mer' az idő igazi gané volt és mivel nem láttam ezt a két vakegeret régóta, meg is álltam, de nekem már nem jutott hely a buszmegbe, ezért az egyik kapubejáróba álltam le. Úgy köbö majd egy órát patkánykodtunk, aztán leléceltünk a gennybe. De a kocsi is sáros lett nemgyengén mintha a pusztán kergettem volna a vadakat, ilyen hidegbe pedig a faszomnak sincs kedve lemosni az egészet. Raktam is neki az egyet izibe, azt tipli haza, mer' már várt a pörkölt nokedlivel.

Fasza mondom, elkúrtam egy egész napot a semmire, még szerencse hogy a parkolójegy nem követelt súlyos árakat, mondjuk a péntek esti parti annál húzósabb volt, az öreg Szigi vareszával lőttük be magunkat az éjszakába. Beérni külön izgalmi állapotot jelentett mer' a Szigi magyarázta hogy elég hikomat a kuplung, szakad a bowden benne. Igazából leszartam, most hogy végre nem én rúgtam neki a kormánynál, tölthettem is magamba a piát, kezdésnek be is nyomtuk a Balival az üveg édespezsgőt amit születésnapomra kaptam a Pápaitól. Az első hely a bírháusz volt ahol nem volt nagy hátonpörgés, lehettünk tizenöten plusz áfa amiből négy arc volt a csapos, így más lehetőség nem maradt mint a Sztórdászt, ahol az életszínvonal éppenhogy karcolta a tizenötévet. A Buflák meg mesélte nekem milyen medencéspartit küldtek a spanja kérójába még anno a nyáron. Szólt az örökzöld, tomboltak a szketmenre, mindenki full bebaszva, olyan zenét nyomattak hogy a nép meg volt őrülve és hogy a Takács Tibi gondoskodott a sörutánpótlásról hogy ki ne száradjanak.