Ahány ember, annyi szokás. Ez főleg a zenei ízlésre vonatkozik. A zene mindennapi életünk része, hiszen mindenhol ott van. Otthon, rádióban, szórakozóhelyeken, autóban, és még sorolhatnám a helyszíneket egy jó ideig. Ja igen, meg már az utcán is amikor telefon a zsebbe, és üvölt az mp3, mert ez most nagyon divat lett. Én megmaradok a headsetnél inkább ha az utcán hallgatom.

Milyen unalmas is lenne ha ugyanolyan zenei ízlése lenne mindenkinek. Valaki Rock-ot hallgat, valaki csakis diszkózenét, van aki rap-et, vagy Hip-hop-ot, ezekből is újabbat, meg régiebbieket. Aztán ne feledkezzünk meg a komoly zenéről vagy az alternatív-ról meg a többiről amit felsorolni se tudnék. Én személy szerint azok közé tartozok, akik azt a zenét szeretik ami tetszik nekik, függetlenül attól hogy most az David Guetta, vagy éppen Pearl Jam. Legyen az Disco, vagy Rock. Bár nekem a 80'-as évek zenéi állnak közel az ízlésemhez leginkább. Azt tartom hogy akkor tudtak zenét csinálni, méghozzá nem is kicsit. Nem egyszerű számok születtek akkor, amelyek ma is sokszor a zenei világban jelentős szerepet játszanak. Michael Jackson, a Pet Shop Boys, Roxette, Alphaville, aztán a Modern Talking még ami eszembe jut, de ezek is csak apró morzsák a nyolcvanas évek zenei világából. Főleg hogy ez csak pop volt inkább, nem említve a többi stílust.

 Még nyáron voltam fent Sopronban a nővéremnél, ahol volt egy zenei csatorna a TV-ben. Ez volt a VH1 classic, ami a retro zenék vonalát képviselte. "We are the 80's" volt a műsor címe a csatornán, ahol többek között játszották a Pet Shop Boys - Domino Dancing c. számát, ami egyből megfogott, aztán volt még Chris Isaak - Wicked Game, Sting - Fragile, Roxette - The look. Ezek a zenék nagyon nyugtatóak voltak, főleg Vasárnap délután ebéd után, és nem mellékesen volt stílusuk. Sajnos itthon nálunk nincs ez az adó, csak a sima VH1, de azért szerencsére ott is lepörgetnek pár igazai nyolcvanast. Sajnálom hogy ezeket a szerzeményeket már nem igazán játszák a mai zenecsatornák. Például ha rákapcsolok a magyar Viva TV-re akkor csak egy csomó retket látok. Ez az én véleményem, és nyugodtan meg lehet kövezni érte, de ilyen hogy Anti-Fitness Club hányadék, meg ilyen szennyet én nem tudok rendes zenének tekinteni, inkább egy hatalmas lepratöltelék az egész. Mert minden évtizednek eddig megvolt a zenei stílusa. A hetvenes évek zenéit is preferálom, főleg a Rock vonalat, és a kilencvenes években is azért odapörköltek a számok. Ott főleg a Disco irányzatban. La Bouche, Faithless, hogy csak párat említsek, megvannak ugye? Mostanság meg elég ha rákapcsolunk a már feljebb említett magyar divatzene csatornára, és tessék ilyenekkel találjuk szemben magunkat mint ez az AFC szarság. Elég szomorú dolog. Hogy visszatérjek a nyolcvanas évek mjúzikvliágába, sokszor megfordult a fejembe a következő gondolat. Azt senki nem tagadhatja le hogy Michael Jackson nem kis szerepet játszott a popzene történetében. Én személy szerint igazából nem vagyok oda érte, illetve van azért pár száma amit szeretek hallgatni tőle. De gondoljunk csak bele, hogy Jacko hány olyan klippet csinált ami a Föld megmentéséről szólt, a ritkuló esőerdőkről, vagy éhező gyerekekről. Nem egyet az biztos, ott van az Earth Song, a We Are The World, vagy a They Don't Care About Us. Bizony sokan marják Jackson-t, de a Pussycat Dolls-nak, vagy a Justin Timberlake-nek akit szívesen szájbatérdelnék, meg Rihannyának nem jutott eszébe a bolygónk pusztulásáról dalokat énekelni a fényűző helyszínek, luxusatók, meg az egzotikus helyszínek mellett. Persze hogy nem, mert arra már nincs ész, csak arra hogy az MTV gálán átvegyék a díjat, a nem kevés pénzzel együtt. Bizony és ezeket a gennyeket látjuk a zenecsatornákon. Mutogatják hogy igen, ilyen az amerikai álom, lehet csorgatni a nyálatokat. Hogyne játszanák magukat, hiszen a tengeren túlon egyet reppelsz és milliomos vagy. Jó okés, nem szeretném lehúzni róluk a bőrt, mert sokan szeretik a zenéjüket. Csak erre mégis kevesen gondolnak, amit felvázoltam. 

Ahogy az idő telik, új zenéket kezdünk el hallgatni, én sem mindig a retro vonalnál vagyok, most például Dan Balan - Chica Bomb száma szól a winamp-ból, de rajta van a playlistemen a Kings Of Leon, ZZ Top, David Guetta, meg a Five Young Cannibals is, ami szintén a nyolcvanas zenék táborába tartozik. Változunk mi is, ahogy az izlésünk, én egyenlőre ezekre a zenékre nyomom rá a Play gombot. Azt hogy holnap mit hallgattok ti is, vagy egy hét, hónap múlva nem számít. Sőt évtizedek múlva sem. Mert a zene örök.