2001 nyara. Bármennyire is hihetetlennek tűnik még számomra is, de megtörtént az hogy ebben a városban volt élet. Méghozzá nem is kicsi. Akik itt laknak, és azok akik olvassák ezt, ők is emlékezni fognak rá, főleg akik benne voltak vagy jelen, hogy bizony mennyi sok fiatal zűlött itt, és mekkora pangás is volt annak idején, már nyolc éve. 

Egy kitérővel kezdeném, mielőtt ebbe belevágnék. Még 2000-ben mikor általános hetedikes voltam a legtöbb fiatalnál, mint nálam is kitört a bicikli láz. Na ez nem olyan volt persze mint a háegy-enegy. Nem arról van szó hogy nem volt bringánk, hanem arról hogy megjelentek az igazán jó patent cangák. Annak idején nem mindenkinek volt fullos bicaja. Bizony nem sokan szaladgáltak Konákkal, Meridákkal, ez ritkaságnak számított akkor. A Magellán gépekért meg voltunk őrülve. Megragadott minket a teleszkóp, meg az összeteleszkópos kétkerekűek világa. Itt ne a metrós és teszkós biciklikre gondoljatok! Hogy kiknek volt ilyen? Leginkább azoknak akik dolgoztak már. Szóval az "idősebb" korosztálynak. Két fő bringás bolt volt akkor, és volt hogy félórákat néztük a kirakatot, meg a cuccokat, amiket persze nem nagyon bírtunk megvenni, maximum csak kisebb és olcsóbb dolgokat. Egyébként ma is két bolt van, csak az egyik régi bezárt, és lett helyette egy új. Hihetetlen volt akkor a bicikli őrület, szinte mindenkin végigsöpört. A városban jól tudták a fiatalok azt hogy kik is az arcok akik megengedhetnek maguknak egy nem olcsó brinyót. Az egyik akkori és most is fenálló kerékpárüzlet tulaja volt az egyik akinek egy jól összerakott kétkerekűje volt, egy Kona Chute, őt Robinak hívja mindenki, aztán ott volt az "Agyas", volt egy Krisztián nevű srác akinek egy Specialized-ja volt, egy Ricsi akinek Magellánja. Persze feltűnt néha egy-egy új arc is. Ekkor aki tehetősebb volt az összerakott magának, vagy vett egy jó gépet, és biztos lehetett benne hogy sokan megnézik azt hogy mivel is teker a városban. Úgy 2001-ben aztán ujabb szenvedély tört ki a bringásbarakkon belül, ez pedig a triál volt. A városban ennek az ágnak két főbb képviselője volt, Norbi és Márió. Márió egyébként az egyik mostani kerékpárüzlet tulaja. Norbi pedig az akkoriban működő bolt tulajának fia volt. Hétvégenként az összes kisebb-nagyobb bringamániás ember követte őket a városban, köztük mi is, és bámultuk azt hogy ugrálnak le és föl különböző dolgokra. Igaz hogy akkoriban nagyon alap dolgokat csináltak, mert ha már tudtál ugrálni a hátsókeréken, vagy mindkét kereket fel tudtad húzni a levegőbe az már jónak számított. De itt nem ez volt a lényeg, hanem az hogy ez új volt, az emberek pedig megbámulták őket, idősek és fiatalok egyaránt. Mi pedig tisztelettel néztünk rájuk. Nem egyszer fordult elő az hogy egy egész több tíz fős bringáscsoport vonult fel a városon velük az élen. Mikor a Magellan "Polar X" megjelent 2001-ben, mindenki szinte olyat akart. Fekete váz, új dízájnal, és még a Norbi Meridájánál is alacsonyabb volt a maga 14,5 colljával. Nem kell mondanom hogy őrületet váltott ki mindeki között. A városban pedig mindenki azt beszélte hogy a két fő triálos bizony vett magának ilyet, és ugyanolyan gépezettel nyomultak. Mondhatjuk azt szerintem hogy a triál volt az a fiatalok között, ami elsőként itt bejött mint extrémsport. Ezzel vége is a kitérőnek...

Most jöjjön az a pangás amiről írtam a bejegyzés elején. A lépcsőházunkkal szemben van a kórház egy része, egy hatalmas parkolóval. 2001 nyarán, talán akkor kezdődött az egész amikor megjelent itt pár görkoris, meg gördeszkás srác. Párat ismertem személyesen is. Elkezdtek gyakorolgatni ezen a helyen. Mi is sokat jártunk ide a parkolóba bringázgatni. Én a gördászkázással nem voltam tisztában annyira, de láttam a trükköket amiket beadnak, és egyre jobban kezdett megtetszeni az egész. Valahogy a gördeszkások, és korisok megjelenésével kezdődött el egy új hullám. Ekkor vált népszerűvé számunkra az Offline sportmagazin is. Egyre inkább mindenkinek kezdtek megtetszeni a különféle extrém sportok. Napról-napra ujabb és ujabb arcok jelentek meg. Fiatalabbak, és idősebbek, bringások, és görisek, fiúk és lányok. Sok emberkének itt kezdődött a lázadó korszaka. Mindenki kezdett megismerni mindenkit, ha nem is személyesen de tudta hogy ki-kicsoda, kezdett kialakulni egy társaság, egy banda. Itt születtek barátságok, de ugyanúgy konfliktusok is. Persze mivel elég sokan voltunk mindenki nem ápolt minden egyes személlyel jó viszonyt, de probléma szerencsére nem sokszor volt. Igaz hogy volt olyan eset amikor már verekedés lett valamiféle dologból, ez egyszer történt.

Előfordult olyan is hogy leültünk a lépcsőkre több sorban is, és néztük ahogy az egyik gördeszkás arc próbálta át ollie-zni az útra kirakott kólásüvegeket. Olyan volt az egész mintha egy rendes lelátón ültünk volna, közben pedig ment a hülyeség, meg a szórakozás. A deszkások meg bringások cserélgették sokszor az eszközeiket, sőt volt hogy tanítgattuk egymást. Én ekkor tanultam meg gördeszkával menni, ami valljuk be könnyűnek látszik, de higyjétek el nem az. Elsőre biztos hogy nem. A zűllés olyan késő délután kezdődött el mindig, de később egyre csak jöttek és jöttek. Amikor leszállt az est, a parkoló majdnemhogy tele lett. Itt találkoztak a biciklisek, görkorisok, gördeszkások, és egyéb emberkék, a város minden részéből. Mint egy gyülekező, olyan volt. A város akkori társaságai, és bandái gyűltek egy helyre. Ez egész nyáron tartott, majdnem minden nap a kórház parkolójában. Ha meg esett, fedett részt is lehetett találni, ahova el lehetett húzodni az eső elöl. Emlékszem arra hogy egyik haverommal a Beck Lennon-al tekertünk este a parkolóhoz ahol hatalmas tömeg volt. Ez már a nyár vége fele történt, mert már sokkal korábban sötétedett. Egyszercsak megjelent egy rendőrautó villogva, és szóltak hogy mindenki menjen haza, mert feljelentés érkezett a hangoskodásért satöbbi. Pár tagot igazoltattak is, dehát sokmindent ugyebár nem tudtak csinálni. Furcsa ugyan, de azt hiszem ez volt az egyetlen (és utolsó) eset amikor kivonultak ide a zsaruk. Ez volt talán az egyik ok, amely pontot tett az egésznyaras pangás végére. Egész időszak alatt nem történt hasonló. Aztán ahogy a nyárnak vége lett, és az Iskola kezdődött, az emberek szépen kezdtek eltűnni. Talán mondhatom azt hogy ez volt a város "vúdsztokja". A kórház parkolója esténként bizony megüresedett, szépen lassan. Akik deszkáztak vagy göriztek szépen lassan abba is hagyták, mára már teljesen eltűntek. Nem véglegesen, mert megjelentek néha napján. Az akkori bringások közül azért maradtunk páran, később persze jöttek új arcok is a régiek helyett. Jövő nyárra eltűnt az élet onnan, és a mai napig nem tért vissza oda.