Másnapos reggelit, bár már este van szóval estét kívánok minden kedves olvasómnak akik tanulás helyett a blogomat figyelgeti. Azé' vések nektek ilyenkor mert reménykedek benne hogy kijózanodtatok már ilyenkorra. Mivel nem kaptátok meg a szombati adagotokat, és sokan elvonási tüneteket produkálnak, mint a nyáladzás, a  billentyűcsapkodás, vagy monitorfejelés, ezért itt az ideje hogy iderobbantsak egy beszámolót a víkendemről. Tegnap egész nap érdekes módon nem itthon rontottam a levegőt, hanem egyik spannak a Dzsínek segítettem szétoperálni egy szovjet járműcsoda műszerfalát, mivel nekem is volt már tapasztalatom ilyesmibe. Ahelyett hogy délbe hazaértem volna, és elfogyasztottam volna a jó kis húslevesem, meg a rántottszárnyam, naná hogy estig elhúzodott az autójavítási program. Igazából nem is lett volna baj ezzel, csak ne lett volna ez a rohadt hideg, mintha valami Szibériába születtem volna a jegesmedvék között. Egy héttel ezelőtt meg nemgyenge tizenkilenc fokok szállingóztak errefelé. Hogy őszintén meggyónjak nektek, ez a hétvége nem volt valami nagy vásziszdász, azon kívűl hogy három lábujjam, meg két szempillám odafagyott. Mielőtt valaki ezt bevenné, tájékoztatom hogy ez nem így történt biztosúr. Elkezdtek nekünk csókolomot köszönni a fagyok, mindenki kezdheti magára szabni a bundát, a dupla mackónadrágot, meg a kötött sapkát amit karácsonyra kapott tavaly. Elvégre November végén jár a naptár, meg nem kell sok aztán jön a Mikulás, utána meg megint Karácsony! De ne kanyarodjunk most erre az irányba. Tegnap éjszaka kaptam egy telefonhívást a Szedinger tuningmájsztertől hogy már megint szokásukhoz híven, ott csöveznek a Rossmannal szemben a  parkolóban. Nem is volt rossz az arányuk, mert most csak hárman voltak két autóval. Miután meguntuk a fagyoskodást, sikerült betalálni a városunk központ kocsmájába ahol ismét beáztathattam a ruhámat a füstbe. Az előtérbe ismerős ritka mint a fehér zorro, úgyhogy a hátsó részbe keveregtünk be. Egy kis változás történt itt, mert áthelyezték a zenegépet méghozzá elég szar helyre, mer' ha százasokat szeretne hajigálni bele, hogy meghallgassa a szex pisztolzt, vagy a rámmstájnt akkor meg kell küzdenie a néppel ha oda kar jutni. Bár volt még nyáron pár értelem akik bekérték háromszor a belgától ugyanazt a számot. A csocsót is átteleportálták egy más helyre. Nem tökmindegy ha ugyanúgy szétrúgják? Persze a füst az maradt ugyanott ahol szokott. Miután már teljesen kiégtek a szemeim, meg újra mosásérett lett a kabátom, meg a többi cuccom, leléptünk onnan azt inkább hazavágtattunk. Már korán reggel tizenegykor kinyíltak a szemeim, aztán ebéd közbe meg is néztem pár kedvenc sorozatom amit adtak a tévébe. Délután meg hívott a Tuba, az egyik régi spanom, hogy rakódjam már át magam a Szedingerhez, mert ott csinálják az utánfutóját, vele meg amúgy is régen találkoztam. Így Vasárnap délután meg jobb dolgom nem volt, úgyhogy odavándoroltam.  A Tubával is aztán voltak emlékek a sok közös piázásról, meg a régi hülyeségekről. Előfordult hogy seggrészegre ittuk magunkat úgy a várostól tíz kilométerre, a talán tízpercesút meg hazafele két óra volt, úgy hogy kocsival vittek minket, csak minden ötvenedik méternél meg kellett állni. De ez még egy hatalmas molylepkeszárnycsapkodás sincs ahhoz képest hogy azért a Tubának van egykettő haverja, aki szintén szereti hízlalni a máját, meg ha magas a véralkohol szintje. Vannak ilyen sztorik itt a tarsolyostáskámba ám, csak azokat későbbre hagyogatom nektek, had rágjátok az asztal szélét. Én is egy jópár hete voltam betöltve úgy rendesen, de nem is hiányzik az italozgatás. Összefoglalva, ez a hétvégém úgy eléggé elment a levesestálba, de lesz még rosszabb is. Ti meg feküdjetek hanyatt az ágyba aztán aludjatok szépen úgy elfele, mert holnap iskola, meg munka satöbbi tudjátok na. Aztán jót meg ne halljak rólatok!