Na mielőtt félreértené valaki a címet, hogy mégis mi ez az egész cucc itt a parasztozással, akkor adok egy kis tájékoztatást hogy nem azokat az kávbojokat illetem vele aki a földeken húzzák az ekét, vagy akik a hájlux terepjárókkal hajtják a marhákat mint a dallaszba. Van az a mondás hogy az élet egy sakkjátszma, csak sokkal több a paraszt. Na kéremszépen ez nagyon is igaz, mer' ahány ember annyi szokás, illetve más város, más mentalitás. Akkor meg mi a faszról is ugatok én itt most?

Kultúrális fővárosunkba csapattunk befele a szombati napon, igaz az idő az annyit ért mint egy kalap teszkósszatyor, valahova mégis csak ki kell mozdulni a hétvégén. A fuvar az így rendben is volt, ugyanis a Májer Jóska megánjával lőttük neki a Blekbörn Ricsivel meg a Ferussal az anyósülésen. A Májernek a húga bent csikágózott a szitibe, merhogy most fog ballagni, aztán becsapatott a délutáni vonattal leinni magát az asztal alá a korabeli diáktársaival. Dobott is egy tellát nekünk, hogy egy nokedli nevű helyen növelik az alkoholszintjüket, szedjük a sátorfánkat, azt menjünk majd mi is oda sürgősjárattal. Sikerült is lokalizálni a helyet, ilyen útszéli kis krimó bent meg nyüzsgött a tömeg. Ahogy beléptünk életjeleket bizony lehetett észlelni, csak ezen a helyen annyit mint összesen a mi városunkba se. A pultoscsaj, aki mint kiderült egy oltári nagy tuskó, egy párperc után oda is tévedt a pulthoz hogy véletlenül megkérdezze mit szeretnénk fogyasztani. Azon se csodálkoztam volna ha azt kérdezi tőlünk mi a lófaszt keresünk mi itt. Kiadta a söreinket, az meg vissza is ült a középen elhelyezkedő elit társasághoz. De még a Sztívi Vánder is láthatta vaksötétben azt, hogy ők ott az Atyaúristen vagy mi. A pereputtyot köbö négy lányból meg ugyanennyi alfahímszerű akármiből szalajtották eleinte. A csajokon azér' volt mit figyelgetni, az egyiket úgy kell elképzelni hogy a felsőruházata úgy nyomta össze a csöcseit hogy azok majd kirobbantak a helyükről. Az inteligenciahányaduk azonban annyiból állt hogy képesek voltak benyomni a digitálisfényképezőn a felső gombot kattanásig. Tipikusan pózolgatni azt szerettek, főleg egymással meg mindenkivel a csapatukból, mer' kell a wiwre meg a faszomtudja hova a közös csücsörítős fénykép a pistivel meg a jolánnal. Jobban is érezték magukat egy-egy gombnyomás után, jobban mintha a zacskós maggit nyitogatták volna, ugyanis elsőre látszott hogy ezek nem a háziasszony típusok, hanem inkább azok akik előbb fognak egy csövön táncot lejteni, mintsem gulyáslevest főzni. A Májer Nóri az meg csak nem is volt betöltve piával, és mivel még beszélni is tudott, mondta hogy záróra van elvileg szóval lassan kéne majd elhúzni a belünket valamelyik koordináta irányába miközbe a sörök vigyázba álltak az asztalunkon. A zárórához képest azért csak szállingóztak be a szupercsapat asztalához a geng többi része. A pultos csaj aki csak akkor ment a pulthoz ha nagy kedve volt hozzá, szólt is hogy fiúk, fiúk, fiúk, fiúk! növekvő hangszinttel egyenes arányosságba. Nem azért mer' megakadt a lemez a torkán hanem az ok az volt hogy a faszom se figyelt rá hármunk közül. Én legalábbis azt hittem, hogy a saját társaságába ugat, csak nem érvényesül, és elnyomásba a szenved. A végére azért csak sikerült kommunikációt létrehozni köztünk, és aszongya nekem hogy záróra van, már mondtam neked. Nekem, mondtad? Pattintottam is a kérdést száznyolcvan fokba vissza neki, azt folytattam hogy annyit beszéltem veled hogy van-e heinekenetek, te meg mondtad hogy kisüveges. Eközbe az egyik fasírtágyú ilyen nagyobb kaliber, aki később csatlakozott hozzájuk és a kormányfői vagy miatököm asztalnál ült, hátrafordult aztán olyan pofát vágott hogy ő lesz az aki majd rendet tesz. A szobájába esetleg, mi pedig lájtosan el lettünk küldve a picsába, azt a Blekbörn Ricsi meg a Ferus ott is hagyta a sörét hogy jólvanna akkor menjünk inkább nehogy felbasszuk a kedves pultoslány és az ő elnöki tisztséggel rendelkező társaságát. Lényegében záróra az kurvára nem volt, azaz csak nekünk volt, meg úgy mindenkinek aki nem hozzájuk tartozott. A Ricsi mondta a magáét, hogy mekkora egy parasztállat ez a csaj, legalább a sörömet megihattam volna baszki kurvára nem zavartuk volna őket. Nem fér bele Ricsikém, ilyen hely ez a nokedli, hogy ide se megyünk többet, az is kurvára biztos. Oké, elismerem hogy ha azt mondják hogy zárunk hordjuk ki a seggünket onnan, de ha már ők ott basszák vagy tizen magukat a viszkikólával fejbe, annyit igazán várhattak volna amíg elfogy nálunk az a fél üveg Soproni amit még a záróra előtt kértünk ki papíron! Kajálni kellett valamit, úgyhogy beestünk egy helységbe aminek az ablakára ki volt írva kepszlokkal benyomott betűnagysággal hogy gyros háromszázötven. A Ferusban nem csalódtunk mer' ő azért csak megkérdezte bent is hogy mennyi az ára, de ő nem is evett mondta hogy nem szereti az ilyen szarokat, de a miénkbe azér' mehet a csipős. Én nem igazán voltam éhes, ezért inkább zsebrebasztam az enyémet, mondom majd bebaszom a kocsiba ne fázzon.

Hogy beültünk a színes kávézóba azt el se mesélem mivel annyira kurva unalmas volt, de a sztórdászt öcsém, vagy a sztárfos ahogy mi hívjuk, na arról azér' van mit ecsetelnem. Be nem mentünk oda, csak előtte de azt is azért mer' oltárira kellett hugyoznunk és csak arrafelé volt nyílt terep ahol leengedhettük a fáradt olajat. Miután csobogtattunk vagy öt percig mentünk is vissza a decibelek irányába. Azért a latexnadrágok, és a csöcsök biztosították ott a hely forgalmát. Az hogy valami géptestű hüllők járnak oda ropni a szexi biccsre az már tuti, az éjszaka közepén kabátban voltunk, és kurvára nem mondhatta el egyikünk se hogy melege lenne, de azt vettük észre hogy az ott lévőket gecire nem zavarja milyen idő van, mer' a sok díszfasz akik kitévedtek a nagy parti közepette a dizsiből, lányok és akik fiúknak látszanak, egy szál pólóba vagy felsőbe illeték magukat kint a minuszokba. Volt olyan figura is aki mindössze csak pólóba feküdt a betonon a hányásában fullosan összecsúszva, ugyanis komoly italmennyiséget bevihetett a testébe de úgy izomból, valakinek az egészségére. Ami ezután jött, az adta meg csak az estének az ívet, no meg a hangulatot. A placcon a diszkó előtt, ahol a kint gyülekező népek tolták magukba az italokat és a szál malbikat, volt egy tizenöt max kiscsákó aki az orrát simogatta, vélhetően valaki oda penderített egyet az öklével a nagy ugribugri közepette. Nagy serlok hólmsznak nem kellett lenni hogy ezt kitalálja valaki, merhát a sárga pólója egyre inkább közeledett a vörös szín felé. Ráadásúl a csaja vagy kicsoda is kenyte zsebkendővel a gyerek arcát. Később elő is került a tag, aki a balesetet okozta a kiscsávó fejszerkezetén, aki kábé kétszer akkora és idős volt hozzá képest. Hogy kinek a kurvaanyját azt nem tudom leírni ugyanis azt nem lehetett követni az óbégatások közepette. Egy egész tömeg hirtelen ott termett aztán a máunika só megelevenedett kajak lájvba. Ki vagy te kurva?! Kurva az anyád te buzi, ekkor megjelent a leépített tizenéves tyúkjának az anyja is aki szintén a diszkóba szeletelt, hogy ne kurvázd a lányomat buzigyerek mer' szét lesz verve a fejed. Naná hogy nem kellett sok hogy megjelenjen a jard is vagy öt kocsival a nagy nyüszítések közepette, az idősebb nagyobb darab csókának be is mutatták a motorház tetejét úgy hogy fél arcáva befigyelte azt közvetlen közelről de úgy alapszinten, ugyanis az ráemelte az egyik fakabátra a kezét. Megindultunk mi is nagy nehezen, még a mekibe is be kellett hogy ugorjunk mer' a Kefe Dávid intézett egy telefont a Ferusnak hogy ha már bent basszuk a rezet, akkor vigyünk már neki nyolc sajtburgert mer' az éhendöglés határán tengődik. Kultúra ide vagy oda, mindenesetre amíg sok a paraszt, az egész egy nokedli.