Egy jóideje nem irogattam ide semmit, nem is mentegetőzök mer ebből úgyse mászok ki, lusta voltam mint a dög, na jó meg időm se volt igazából, vagy kurva fáradt voltam. Persze időközben amíg nem voltak itt sztorizgatások zajlott egy-két esemény a helyszínen. Na szóval srácok, 2010 Márciusától folytatom a történetet. (Ez a kezdés az így jártam anyátokkal-ban van, de mondom ezt most ki kell próbálnom a fíling kedvéért). Régebben írtam már ha az ember munkát keres, az kurvaélet hogy nem talál, még akkor se ha megfeszülsz, legyen diplomád vagy akármid. Mer jah, olyat is hallottam már hogy diplomásoknak nincs melója. De visszatérve sikerült beújítani egy állást, a helyi, mondjuk így művészeti arénában. Hogy kerültem oda? A válasz egyszerű: hirtelen. Úgy kezdődött az egész hogy egy péntek délután éppen hazaestem amikor kaptam egy levelet hogy vége a szabadságnak kistáska, nincs több tízórai alvás hííjjj. Hétfőn be is dobtam a pulitzer díjas önéletrajzom az arénába, egy hétre rá meg benne is voltam a mélyvízbe mint a felpsz. Hogy mit kell csinálnom ott? Sofőr vagyok haverzsák. Nah az fasza baszki, mondja mindenki a kocsmába is vagy az utcán, de azér' ez nem ilyen egyszerű ám... Oh, nagyon nem fákk ju. Jó szeretem neki rúgni nem arról van szó értitek nah, csak vannak a cégnél bizonyos figurák aki ezt egy kicsit megfűszerezik mondjuk váratlan csavarokkal amiktől néha agyfaszt kapok. Az első hetem már nem egyszerűen kezdődött. A pénteki nap felért egy húsdarálással, ugyanis aznapra berajzoltak a tervbe egy kirándulást kölkökkel. Ínyenceknek való feladat volt, el is mondom miért... Na most több verdát hajtok ott, az egyik egy kisbusz ami nyolc személyes, és sajnos nem a hengerek száma ennyi. Na már most akárhogy is számolgattam a bászh már reggel megtelt de úgy fullosan, erre még kapom az infót hogy még két pokémont fel kell vennem a szomszédos faluba, meg majd még ezt is meg azt is. Ráadásként még valami cigányasszony is be akarta magát kéredzkedni, aztán kérdeztem tőle mégis hova ül, a tetőra? Na szóval úgy lettek tizenketten is abban a buszban, mire arra a kérdésre hogy hogy a rántalékba préseljek be ennyi kistáskát, azt a választ kaptam hogy majd összehúzzák magukat nah, nem lesz itt gond. Na de várjá' mondom és ha a zsaru megállít he? Annak mit mondok, osztódtak egyet? Ja hát majd lebukik pár kölök, nem veszik észre. Hogy ők lebuktak volna azt nemtom, de hogy én az biztos. Természetesen a megyeszékhely legnagyobb bevásárlóközpotjáhozt kellett odavergődni egy rahedli sok kölyökkel a nyakamon, úgy a húsvét előtti pénteken, szóval el lehet képzelni. Beérkezve ki is tettem őket így gyorsba, aztán el is tűntek mint a milliók az autópályaépítéskor nah, mondom keresek valami parkolóhelyet. Ekkor jöttem rá egy dologra... Az emberek is állatok. De nem is kicsit. Az ha parkolóhelyet keresel ünnepekkor, főleg egy nagyobb géppel, na ott van az igazi húsdaráló, meg anyázás, dudálás fákju mutogatás. Na szóval srácok ha vezettek akkor az ilyen alkalmak tökéletes lehetőségek a rutin szerzésre, meg arra is hogy szétharapd a kormányt, mer olyan kurvára ideges vagy hogy kicsapnál helyben egy ingatlanügynököt. Jah, most jut eszembe aznap reggel hívtak a zsaruk is, de ez egy másik történet lesz. Sikerült azért egy penge helyre betenni a gépet, aztán mikor láttam hogy jönnek a parkolóőrök még jegyet is vettem azér'. A legjobb az egészbe amikor egy jó pár óra múlva megjelent a különleges alakulat de még kettővel többen voltak öcsém, szaporodnak mondom. Na el lehet képzelni az örömöt az arcomon...

Folyt köv..