Sziasztok! Frissítettem a bejegyzéseim, kiegészültek pár szöveggel, gondolattal, meg a hibákat próbáltam javítani benne. Érdemes átfutni rajtuk.

Meg kell mondanom, már nagyon kezd elegem lenni ebből a városból. Panaszkodni nem szeretnék, ilyenkor mindig belegondolok abba hogy lehetne sokkal rosszabb a helyzet is. De le kell hogy írjam akkor is! Itt az élet a semmivel egyenlő majdnem. Mindenki ismer már mindenkit, ugyanaz történik mindig, főleg hétköznapokon. Aztán ha eljő a hétvége...

Nem sok minden változik akkor sem, és most a szórakozásról lesz szó. Hová is tudunk elmenni szórakozni itt hétvégente? hmmmm..... lássuk csak.... a szórakozni vágyók nagy részének egyik törzshelye egy városközpontú kocsma. Igen sokan megfordulnak itt ha vége a hétköznapoknak. Az élet (mondjuk így) körülbelül 21 óra fele kezdődik, tart az utolsó vendégig. Van zene, összejönnek a társaságok, persze hogy mindig ugyanazok. Igen idejárok én is, bár nem mindig, és el is mondom miért. Két szó: Unalmas már! Ha bemegyek mindig ugyanazokat az arcokat látom, oké, tök jóba vagyuk velük nem arról van szó. Ülnek az asztaloknál, előttük a sörük. A zene szól a háttérben, ahogy megyek befelé sok emberrel lekezelek, köszönünk egymásnak. A pultnál köszönök a csaposnak, őt mindenki ismeri, jófej. Kikérem az italomat, és elindulok a hátsó rész fele. Itt általában a rockerek társaságával találkozok. Jóba vagyok velük is, sőt tök jó hogy olyan emberek jóba vannak velem, meg ismernek akiket még életemben nem is láttam. Furcsa dolog ez, dehát hétvége van, nem foglalkozok ezzel. A zenegépből szólnak a nóták egy százas fejében, a csocsó pedig dübörög. Megfordulok, visszamegyek, csak beköszönni jöttem. Amint visszaérek az előtérbe leülök egy ismerősökkel teli asztalhoz, és kezdődik a duma. Hol voltam, mért nem láttak engem mostanába. Aztán mindenki kezd elálmosodni, és egy pár óra után elindulunk hazafele. Igen, ahogy kijövök máris érzem hogy teljesen beszívta a ruhám a füstöt. (ennek aztán gondolhatjátok mennyire örül az ember, főleg úgy hogy nem is cigizek). De a hajam sem úszta meg füst nélkül. Úgy érzem magam mint valami füstölt szalonna. Na ez Burn! Igen gyerekek, ennyi volt az este mára. Hurrá, micsoda Parti! Yeeeaajjj!

Hóhhóó! Álljunk csak meg! Ez lenne az élet itt? Ez lenne itt a szórakozás?! Na nem, ez nálam maximum egy ködös hétfői napnak felelne meg talán. De nem egy hétvégi szórakozásnak. De itt nem csak ezen kocsma firkálásán van a hangsúly, hanem mondhatni az összesén itt, mert nagyjából ugyanez a helyzet mindehol. Most jön a kérdés hogy mi a teendő? Elmenni innen 30 Km-re a nagyvárosba. Nevezzük csak így egyenlőre. Ott van élet, vannak új emberek, zajlanak az események. Mielőtt azt feltételezitek hogy mért nem teszem ezt akkor, elmondom hogy teszem, amint van rá alkalmam. Szerencsés helyzetben vagyok mert van kocsim, és bármikor be tudok menni a nagyvárosba. Nem is ezzel van a baj. Hanem a társasággal. Sajnos ritkán gyűlnek össze az emberek hogy "Na gyerünk megyünk a szitibe szórakozni!". Egyedül meg valljuk be őszintén: szar.  Mert ehhez társaság kell. Az utóbbi időben mikor volt társaság és elmentünk a nagyvárosba, nagyon jól éreztem magam. Diszkóban voltunk, pedig én aztán nem is vagyok oda a diszkó zenéért. Visszavágyok. És Most jön egy olyan dolog amin ki szoktam akadni, és nem is értem...

Sok embert ismerek itt. Autósokat is. Van egy pár ismerősöm, haverom, akik éjjel nappal autóznak fel és alá ebben az üres kihalt városba, értelmetlenül! Van olyan hogy majdnem 5-en vannak 6 autóval. Később ha eleget mentek, megállnak a már feljebb említett kocsma/"szórakozóhely" előtt, néha még be is mennek. Teszem fel nekik a kérdést: Gyerekek! Nem lenne jobb ha bemennénk inkább a nagyvárosba? Még kevesebb benzint is égetnénk el, jól tudjuk hogy városba többet eszik a gépezet. A válasz: Hát, most izé... hát most nem, mert... Ekkor eszembe jut, hogy ez nekik az élet? Így akarják eltölteni a fiatalságukat? Szórakozás nélkül, itt ahol mindig ugyanaz van? Ide vannak kötve? Ide vannak láncolva? Nem értem egyes emberek gondolkodását. Ha nekik ez jó... legyen. Nekem nem, és ezen próbálok is változtatni! A mai világba sok ember választja azt hogy beletörődik a dolgokba, legyen szó akármiről. Pedig lehetne változtatni rajta. Én megpróbálom! Mert egyszer fiatal az ember.

Ebben a bejegyzésemben az egyik oldalról szeretnék írni ahova sok ember rákattint. Yepp, ez a site sokaknak okoz haragot, sok ember humorosnak tartja. Ez a Napiszar.com. Én is látogatom az oldalt, emelett még a Netszar.com-ot is. Kommentelek is rajtuk, és van egy jópár napiszaros ismerősöm igaz MSN-en keresztül. Nagyrésze az ország másik felében lakik. Visszatérve az oldalhoz, az hogy látogatom nem azt jelenti hogy maximálisan egyetértek is vele. Igenis vannak olyan posztok amiken elpattant a húr, és nem oda valók lennének, de találhatók olyan posztok is amiknek ott a helyük. A "Generáció" bejegyzésemben a fiatalokról írtam, és a napiszar felvonultat rengeteg mai tizenévest akiken megbotránkozik az ember. Mi lett manapság a divat? Sínen pózolni, 14 éves kislány pucéran fényképezi magát a tükörben, vagy nyilvánosan feltöltni szexképeket/videókat magunkról és partnerünkről, nem beszélve a temetőben való pózolásokról, vagy ezen dolgok kombinációjáról. Ez csak egy kis töredéke az ilyen dolgoknak ami eszembe jut. Nagyvilágban élünk, sok a fiatal, számtalan olyan dolgok folynak még amiről még nem is tudunk, és talán jobb is ez így. Elgondolkodtam mindig hogy vajon kik is lehetnek a kommentelők? Szemüveges pattanásos "monitorfejűek" ahogy sokan leírják őket? Vagy tíz évesek akik unatkoznak? A válasz: Nem! Mint írtam sikerült megismernem hozzászólókat. Van köztük fiatal, idősebb, bunkó, kedves. Van köztük olyan akiről nem is gondolná az ember, hogy mit keres egy ilyen oldalon. Itt szeretnék megemlíteni pár nevet: 'Eperkee'. Őt nagyon bírom, kiderült sok közös van bennünk. Vele minden nap beszélek szinte, sajnos még nem találkoztunk de remélem lesz rá alkalom. Aztán ottvan 'Tweet', meg 'Hani'. Róluk sem lehet rosszat mondani, ők is favoritok nálam. És Figyel! Jöjjön 'Fityma'. Talán kicsit csúszik nála a kuplung, de alapjában jó gyerek, és őszinte. 'Brydge' nekem egy kicsit furcsa, ő állandóan kommentel a két oldalon, szinte éjjel-nappal. Ő olyan vérbeli napiszaros lehet, bár értelmes kommenteket ír, nem elsőzik vagy káromkodik. 'Hara' is jógyerek, ő ilyen csendes figura inkább, vele is sok dologban megvan a közös hang. 'Dedket' kicsit bunkóbb stílusú kicsit, érti a poént, és meglepő számomra, de el lehet vele beszélgetni. 'TaX' -ról meg kiderült egy Iskolába jártunk, és látásból ismerjük egymást. Kicsi a világ nem igaz? Na és 'Sapi' akit egy jószívű gyereknek ismertem meg. Sok dologban egyetértünk. Mindenkit persze most nem írnák körül de ott van Poklany, akinek sokat köszönhetek, csak már rég láttam, Peety, Sprite, Jasmine... és elnézést kérek ha valakit kihagytam, később kibővítem. Ők chat-es vagy Netszaron kommentelő személyek leginkább. A napiszar persze minden nap újabb, és újabb tagokkal bővül. Sok régi eltűnik, helyettük újak jönnek. Ez talán így is van jól...

Mint tudjuk, a fiatalok generációja folyton változik. Milyen irányban? Erről csakis általánosságban beszélhetek csak, hiszen minden ember más. Nem mindenki ugyanazt a zenét szereti, nem minden ember ugyanazt a TV műsort nézi stb stb. A mentalitás is változó, hiszen gondoljunk csak bele hogy mennyivel más egy falusi, kisvárosi, vagy egy nagyvárosi személy. Visszatérve sajnos az ifjabb generáció (gondolok itt a már 12-15 évesekre) eléggé hogy is mondjam? Túlságosan elengedte magát, túlságosan sok mindent enged meg magának. (Felhívom a figyelmet, hogy ez nem mindenkire vonatkozik! Akinek nem inge, ne vegye magára!) Mit is jelent ez? Nézzük csak: már 13-14 éves kölykök füveznek, diszkókban sztórkodnak, szétisszák az agyukat, kötekednek, tisztelet semmi. Oké, érthető hogy kezdődik a lázadás korszaka, de ez egyre jobban kitolódik, és túlságosan feszegeti a határt. Oké, én is 15 éves koromban rúgtam be először, az osztálykiránduláson. De nem minden héten. Diszkóban is voltam 15 évesen, egyszer vagy kétszer, bár engem nem is nagyon fogott meg. Cigizni meg nem cigizek. Füvezni viszont meg se fordult a fejembe ilyen idősen, és bizony van olyan 14-15 éves takony aki minden nap betép. Ha az ablakomból kinézek, lehet látni a játszóteret, és az emeletes házak mögötti részt. Az Általános Iskola itt van tőlem nem messze. Pár hete volt hogy látok Általános suli kb. hetedikes-nyolcadikos kölyköket, ülnek a padon, a betont szétköpködték, cigi a szájukba, volt náluk pia is, de nem vagyok benne biztos hogy alkohol volt. Ja igen, és ami elengedhetetlen: Üvölt a zene a telefonból. Ez csak egy példa volt hogy hová tart a mai fiatalság. Nem beszélve a manapság elterjedt stílusokról. Aláírom azt hogy az ember amikor a lázadó korszakába belép, sok mindent ki akar próbálni, milyen a cigi, milyen az alkohol. Én is ilyen voltam, szerintem még sokan mások rajtam kívűl. De mára már ez túl messzire ment, túl laza lett a világ. Sokaknak ismerős lehet ez a mondat az idősebb korosztály szájából hogy "Ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben". Hihetetlen szinte, de ezt már mi mondjuk, mi akiknek a fent idézett mondat szólt régebben. Van egy olyan érzésem, ez egyre rosszabb lesz! Elég közkedvelt oldal a fiatalok körében a napiszar például. Én is látogatója vagyok az oldalnak, kommentelek is néha rajta. Ott aztán körül lehet nézni, "Hogy ezek a mai fiatalok..."

Na igen, ahogy az előszóban írtam sok mindent nem szeretnék elárulni magamról... még. Elég annyi hogy egy kisvárosban lakok ahol mindenki ismer mindenkit. Szó szerint a kisvárosban. Aki érti, tudja. Mint sok dolognak, ennek is van egy jó oldala, és egy rossz. Erről később még szó lesz. Egyébként huszas éveimet taposom, tehát nagyon idős nem vagyok, bár a mai világban... Ahogy elnézem a tizenévesek úgymond átvették a hatalmat. David Guetta talán nekik írta a "The World Is Mine" c. számot pár évvel ezelőtt. Sok ismerősöm van itt, olyan akivel jóban vagyok, van akivel kevésbé, vagy inkább én nem bírom. Az Iskolával végeztem, leérettségiztem, van egy technikumom is. A Főiskolát kihagytam, legalábbis idén. Na de akkor, kezdjünk is bele...

Mindenkit üdvözlök aki idelátogatott a blogomra! Már sokat gondolkodtam arról hogy el kéne indítanom egy internetes naplót, ahol elmondhatom a véleményem, megoszthatom a tapasztalataim, az életem egy részét, és remélem hogy segíthetek ezzel másoknak is! Hogy mégis ezek kívűl miről fog még szólni? A helyzet az hogy minden olyan dologról ami említésre méltó, közélet, zene, film, és emberekről persze. Magamról annyit hogy nem szeretném elárulni magam legalábbis egyenlőre, hiszen lesznek olyan dolgok is amikben nem éppen pozitívan fogok nyiltakozni, ezáltal nem akarok semmi féle sértődést vagy háborút bizonyos személyekkel. Dehát szerintem sok blogger így van ezzel.