Tegnap valahogy nem volt kedvem irogatni, lusta voltam mint a dög. Inkább megnéztem pár filmet, úgyhogy a beszámoló mára maradt, milyen volt a szombati "partinájt". Már most odaírhatom hogy nem az igazi, és ezzel pontot is rakhatnék a történet végére. De azért elmesélném hogy miért is egészen pontosan...

Kattints ide a teljes bejegyzés olvasásához...

Na kérem. Mostanában semmi leírni való témakör nem jutott eszembe, úgyhogy gondoltam itt az ideje valamit ideaprítani. Mellesleg meg megvannak az új bejegyzések amik aztán odapirítanak majd. Az időjárásra egy szavam nem lehet, mert remek volt tegnap, mintha tavasz lett volna. Fogtam magam délután aztán ki is mentem rájdolni az egyik haverputtonnyal. Mire hazértem, nem kellett sok, aztán mehettem is a németórámra hogy szembenézzek is a Derdídászos cuccokkal. Mivel az öreg izomautót is már régen hoztam elő a garázsból, alig akart beindulni. A hideg idő megviseli a járművet. Aztán csak sikerült, lőttem is vele pár kört, csak annak nem örültem, amikor fékeztem vissza nagyobb sebességről, és megállt menet közbe a gépezet. Nem egészséges dolog, jövő héten remélem fény derül a problémára. Na igen, Péntek este meg ki kellett volna menni szórakozni, de itt hova? Egyébként is ment a Pillangó hatás a Viasaton, azt meg már úgyis régen láttam. Na szerencsére azon kívűl hogy a verda így leállgat menet közbe néha, nagyobb szerencsétlenség nem történt, legalább is velem. Bár ma olvastam hogy valami barom összetörte a Ferrariját. Péntek 13-nak vége, ma már Szombat van. Este meg be kéne importálodni valami partiba. Ez még kérdéses lesz, valahogy megoldom. Aztán csak óvatosan a piával!      

Kiskoromban sok más gyerekhez hasonlóan én is rajzfilmek nézésének idejével töltöttem az időt. Melyikünk ne szerette volna őket, nem igaz? A kilencvenes években nőttem fel, aminek az elején még nem igazán volt mobiltelefon, internet, meg Ipod. Így az egyik legnagyobb szórakozás a tévé volt számunkra, na persze a kazettás videójáték mellett. Oké, meg a számítógép is azért ott volt. Biztos hogy sokan emlékeznek rá, miről is ecsetelek, mert nem mindenki született bele a modern technikai vívmányok korába. Bár a főbb eszközök megvoltak, csak persze nem a mai technikai szinten.

Magyarország már a tányérok országa lett, a tévénézés szempontjából. Ha végignézünk egy városban, faluban majdnem minden ház oldalára fel van szerelve a tányér különféle logóval ellátva, belül pedig beüzemelve a beltéri egység, aminek segítségével számos csatorna közül válogathatunk kedvünkre. Nos a 90-es években nem volt meg a digitális tévézés lehetősége, így a kábeltelevíziózás volt a legnépszerűbb forma. Ez a mi házunkban is jelen volt. Kiskoromban a szobámban ültem, és a szellemírtókat (a mesét) néztem a Pro7-en, ami német volt és jóformán semmit se értettem belőle, csak pislogtam. Ekkor szóltak át a muterék a másik szobából hogy találtak nekem egy csatornát amin egész nap csak rajzfilmek mennek. Épp frissen lett bekeresve a csatorna. Igen ez volt a Cartoon Network. Hangsúlyozom hogy az igazi Cartoon Network, nem pedig az a rántalék ami van most. Visszatérek erre is, de amit most fogtok olvasni, lehet odakaptok a fejetekhez hogy "Tényleg, erre emlékszem!".

Szóval akkor jöjjön egy kis retro rovat. Az első rajzfilmre amire emlékszem az a Johnny Quest volt, az 1964-es, de ennek lett egy későbbi változata is ami szintén ott volt a legjobbak között. Később jött a Captain Planet, a Bolygó kapitánya. Egyszerűen már ezeknek a rajzfilmeknek a hangulata, és zenéje magával ragadó volt. Nem volt unalmas, vagy ócska. Hogy az akciók közül szemezgessek, nem tudom kinek ismerős a Centurions például, vagy a vadászgéppel repdeső két macska a Swat Kats. A hatvanas évekből pedig amik szintén a Cartoon-on mentek a Space Ghost, vagy a Birdman. Ezen az adón volt az egyik legnépszerűbb rajzfim a Tom és Jerry például. Személy szerint a Scooby Doo-t nem igazán kedveltem, csak egy ágazatát úgymond a 13 Ghosts Of Scooby Doo-t. Jött az Addams Family, A The Mask később pedig már a Johnny Bravo, a Cow And Chicken, az I Am Weasel, vagy biztos mindenki emlékszik a két hülye kutyára a 2 Stupid Dogs-ra. sorolhatnám nap estig. Ezeket a rajzfilm-klasszikusokat a Hanna-Barbera-nak köszönhetjük. Novemberben olyan Halloween hangulatot teremtett az adó, hogy hihetetlen, pedig akkor ez még nem is volt divat egyáltalán. Arról nem is beszélve hogy bizony az angol nyelvvel itt kezdtem el ismerkedni, méghozzá úgy hogy egy csomó szót megtanultam innen, és mondatokat is össze bírtam rakni. Nem egy embertől hallottam már hogy innen tanulta meg az alapokat az angolban. Örülök hogy mi ezeken nőhettünk fel. Itt térnék vissza oda hogy a mai CN bizony eléggé színvonalon alul van. Valahogy úgy vagyok ezzel mint a Viva TV-vel, régen még jó volt, de mára már egy reteksaláta az egész, és semmit nem ér. A Cartoon-n kívűl jött még a Nickelodeon, vagy volt az Msat, ha valaki emlékszik rá. Sajnálom azt hogy sokan, már nem is tudhatják meg hogy ez mekkora korszak is volt. Igaz hogy mára már van Family Guy, meg South Park. Bár ezek nem mondanám hogy kisebbeknek valók, ez inkább felnőtt korosztály. Nem csoda, hogy a fiatal zacskók inkább lemennek a ház mögé, és kortyolgatnak a piájukból, meg szívják a cigijüket, előttük teleköpködve a placcot. Hogy mért is? Mert ezt tanulják a tévéből. Én azt üzenném az ifjú padawanoknak, hogy bizony érdemes rákeresni ezekre a gyöngyszemekre, és ne a pornót töltögessétek! Arra még ráértek, higyjétek el, de egyszer vagy gyerek!

Persze rajzfilmek mindig vannak, és mindig lesznek is. Csak már egyre rosszabb, és sivárabb színvonalon. Bizony felnőttünk mi is, ezt a bejegyzést is főleg azért írtam, hogy visszaemlékezzenek páran, mit is néztek anno. Sokaknál már feledésbe merült. A technikai fejlődik, a világunk egyre modernebb lesz, de ez még nem azt jelenti hogy minden jobb is ezzel együtt. Nem, volt amit régebben sokkal jobban csináltak mint most, vagy valaha is fognak.

Ahány ember, annyi szokás. Ez főleg a zenei ízlésre vonatkozik. A zene mindennapi életünk része, hiszen mindenhol ott van. Otthon, rádióban, szórakozóhelyeken, autóban, és még sorolhatnám a helyszíneket egy jó ideig. Ja igen, meg már az utcán is amikor telefon a zsebbe, és üvölt az mp3, mert ez most nagyon divat lett. Én megmaradok a headsetnél inkább ha az utcán hallgatom.

Milyen unalmas is lenne ha ugyanolyan zenei ízlése lenne mindenkinek. Valaki Rock-ot hallgat, valaki csakis diszkózenét, van aki rap-et, vagy Hip-hop-ot, ezekből is újabbat, meg régiebbieket. Aztán ne feledkezzünk meg a komoly zenéről vagy az alternatív-ról meg a többiről amit felsorolni se tudnék. Én személy szerint azok közé tartozok, akik azt a zenét szeretik ami tetszik nekik, függetlenül attól hogy most az David Guetta, vagy éppen Pearl Jam. Legyen az Disco, vagy Rock. Bár nekem a 80'-as évek zenéi állnak közel az ízlésemhez leginkább. Azt tartom hogy akkor tudtak zenét csinálni, méghozzá nem is kicsit. Nem egyszerű számok születtek akkor, amelyek ma is sokszor a zenei világban jelentős szerepet játszanak. Michael Jackson, a Pet Shop Boys, Roxette, Alphaville, aztán a Modern Talking még ami eszembe jut, de ezek is csak apró morzsák a nyolcvanas évek zenei világából. Főleg hogy ez csak pop volt inkább, nem említve a többi stílust.

 Még nyáron voltam fent Sopronban a nővéremnél, ahol volt egy zenei csatorna a TV-ben. Ez volt a VH1 classic, ami a retro zenék vonalát képviselte. "We are the 80's" volt a műsor címe a csatornán, ahol többek között játszották a Pet Shop Boys - Domino Dancing c. számát, ami egyből megfogott, aztán volt még Chris Isaak - Wicked Game, Sting - Fragile, Roxette - The look. Ezek a zenék nagyon nyugtatóak voltak, főleg Vasárnap délután ebéd után, és nem mellékesen volt stílusuk. Sajnos itthon nálunk nincs ez az adó, csak a sima VH1, de azért szerencsére ott is lepörgetnek pár igazai nyolcvanast. Sajnálom hogy ezeket a szerzeményeket már nem igazán játszák a mai zenecsatornák. Például ha rákapcsolok a magyar Viva TV-re akkor csak egy csomó retket látok. Ez az én véleményem, és nyugodtan meg lehet kövezni érte, de ilyen hogy Anti-Fitness Club hányadék, meg ilyen szennyet én nem tudok rendes zenének tekinteni, inkább egy hatalmas lepratöltelék az egész. Mert minden évtizednek eddig megvolt a zenei stílusa. A hetvenes évek zenéit is preferálom, főleg a Rock vonalat, és a kilencvenes években is azért odapörköltek a számok. Ott főleg a Disco irányzatban. La Bouche, Faithless, hogy csak párat említsek, megvannak ugye? Mostanság meg elég ha rákapcsolunk a már feljebb említett magyar divatzene csatornára, és tessék ilyenekkel találjuk szemben magunkat mint ez az AFC szarság. Elég szomorú dolog. Hogy visszatérjek a nyolcvanas évek mjúzikvliágába, sokszor megfordult a fejembe a következő gondolat. Azt senki nem tagadhatja le hogy Michael Jackson nem kis szerepet játszott a popzene történetében. Én személy szerint igazából nem vagyok oda érte, illetve van azért pár száma amit szeretek hallgatni tőle. De gondoljunk csak bele, hogy Jacko hány olyan klippet csinált ami a Föld megmentéséről szólt, a ritkuló esőerdőkről, vagy éhező gyerekekről. Nem egyet az biztos, ott van az Earth Song, a We Are The World, vagy a They Don't Care About Us. Bizony sokan marják Jackson-t, de a Pussycat Dolls-nak, vagy a Justin Timberlake-nek akit szívesen szájbatérdelnék, meg Rihannyának nem jutott eszébe a bolygónk pusztulásáról dalokat énekelni a fényűző helyszínek, luxusatók, meg az egzotikus helyszínek mellett. Persze hogy nem, mert arra már nincs ész, csak arra hogy az MTV gálán átvegyék a díjat, a nem kevés pénzzel együtt. Bizony és ezeket a gennyeket látjuk a zenecsatornákon. Mutogatják hogy igen, ilyen az amerikai álom, lehet csorgatni a nyálatokat. Hogyne játszanák magukat, hiszen a tengeren túlon egyet reppelsz és milliomos vagy. Jó okés, nem szeretném lehúzni róluk a bőrt, mert sokan szeretik a zenéjüket. Csak erre mégis kevesen gondolnak, amit felvázoltam. 

Ahogy az idő telik, új zenéket kezdünk el hallgatni, én sem mindig a retro vonalnál vagyok, most például Dan Balan - Chica Bomb száma szól a winamp-ból, de rajta van a playlistemen a Kings Of Leon, ZZ Top, David Guetta, meg a Five Young Cannibals is, ami szintén a nyolcvanas zenék táborába tartozik. Változunk mi is, ahogy az izlésünk, én egyenlőre ezekre a zenékre nyomom rá a Play gombot. Azt hogy holnap mit hallgattok ti is, vagy egy hét, hónap múlva nem számít. Sőt évtizedek múlva sem. Mert a zene örök.

Na kérem alásan, Vasárnap van, a fülem meg csak sípol mint ha muszáj volna. Ez annak köszönhető, hogy az estét nem itt unalomfalván töltöttem szerencsére. De ne tolakodjunk így bele egyből a sztori közepébe, kezdjük az elején, legalábbis nagyjából.

Már a héten szóba került az, hogy a nagyvárosba, Rádió1 parti lesz, és be kéne csapatni mert volt osztálytársamék akarnak ott nyomulni. Tanzen, meg piázás, tudjátok. Na hát mint ugattam korábbi posztomban, a partiológiában, ide szondát kéne küldeni hogy életet találjon, tehát az biztos hogy irány a nagyváros, meg a buli. Aztán el is jött a Szombat. Estefele kilőttem magam a városba, hogy találkozzak az egykori tanulótársakkal. Nem mintha agyon tanultuk volna magunkat régebben. Ők a kocsmába ücsörögtek, ment a meccs a TV-ben, pókert már befejezték, közbe tolták a söröket lefele a nyelőcsövön. "Na, akkor mi lesz? Jössz este?". Mondom hát persze, nem akarom azt, hogy ez az este is elmenjen a levesbe. Aztán ők meg leléptek az egyik kedvenc áruházamba, tudjátok, amelyről oly előszeretettel írtam, én meg még maradtam, mert volt pár személy akivel régen találkoztam és váltottam velük pár szót.  Miután már eléggé füstszagú lett megint a ruhám, eltéptem onnan, aztán elindultam egyik haverom irányába, a Szedinger tuningmájszterhez, hogy megbeszéljem vele is a dolgokat, hogy be kéne csapatni a 'szitibe' ahol életjelek is mutatkoznak. Sokat nem kellett mennem, mert kint volt a Rossmannal szemben lévő parkolóba. Ja igen, ez is nagy divat itt, hogy az arcok it szoktak lazulni a parkolóba, hogy ebbe mi az öröm? Na aztán a májszteren kívűl, még ott volt két ismerősöm, a Ferike, meg a Nóri. Azt már nem is mondom hogy mindenki külön autóval persze. Aztán kilyukadtunk oda, hogy Ferike beimportál minket a nagyvárosba, én meg ihatok. Hazamentem, átöltözés, fogmosás, belőttem a hajszerkezetet, meg ilyenek, aztán lövettünk is, a parti irányába, miután kihalásztam egy kis pénzt az automatából. Ahogy beértünk, kellett venni egy üveg kólát a dzsonihoz, így beugrottunk a Tescoba, mert késő volt már, ez meg egész nap huszonnégyórán át nyitva van. Ferike, meg a májszter meg leakadtak azon hogy milyen olcsó a trappista. Aztán a téligumik, meg az akkumulátorok szemrevétele után, meg is vettük a kólát, a Szedingernek meg vettem egy bombát, mert eléggé lassan pislogott. Na indultunk is tovább, a célpont felé, ugyanis egyik tagnak ott volt a diszkó mellett a kérója, a haverok meg már fenn verették befele a viszkikólát.  Telefonhívás hogy megjöttünk, a tag meg a tizediken lakott vagy melyiken, aztán lifttel vonszoltuk fel magunkat. Csak az egyik haver, az Irma, aki lejött értünk, mondogatta hogy ne ébresszük fel a ping pongot, valami japán albérlőt. A lakásba meg ahogy bementünk a figurák már ott voltak, töltöttek rendesen mintha nem lenne holnap, gondoltam én is belekezdek az ivászatba, csak a baj az volt hogy a viszkikóla nem igazán akart lecsúszni. Szerintem bennem volt még a limit, vagy nemtudom, mert egy hete pénteken úgy bevertem a Jagertől, hogy csak hátrafele tudtam elindulni, de azt se huzamosabb ideig. Akkor irány a dizsi! Egy ezrest gomboltak le rólunk belépőként. Elindultunk lefele a partihelységbe, persze a tagok a pultnál vártak hogy még több italt vihessenek be a szervezetbe. Hangulat megvolt, nyomás a parkettra. Tömeg az volt, nem kicsi, elférni meg alig lehetett. Heringpartieffektus. Az volt a legjobb hogy úgy voltunk heten, de abból mindenki eltűnt valahova mindig. Aztán már egy ideje ment a Bugi, aztán az egyik tag, Dávid meg belelendült a denszbe, meg a szórakozásba. Az egyik csajnak olyat ráhúzott a seggére, hogy az egész diszkó beleremegett, közbe meg újjal mutogatott a mögötte táncoló gyerekre, hogy ő volt. Ezen mondjuk nem is kell csodálkozni hiszen egyik szvimingpúl koktél után, jött a másik. Valószínű hogy ez lehetett az oka annak, hogy volt pár csaj, akinek csak úgy összetúrta a haját szórakozásból. Az idő meg repült, a többieknek kezdte betenni a kaput a pia, mi meg úgy voltunk lassan ideje hazaindulni, mert idő van. Aztán miután vártam vagy húsz percet a ruhatárnál hogy visszakapjam a pulóverem, elindultunk haza. Végeredményben, most bepiálhattam volna rendesen, valahogy ez nem jött össze, ettől függetlenül, nem volt rossz az egész. Volt már rosszabb, volt már jobb is. Dehát bulik meg mindig lesznek, csak alkalom legyen hogy eljuthassunk oda.

Újra itt van a hétvége! Ilyenkor pihengetnek az emberek, este meg beindul a banzáj. Nyomulnak a dizsibe, meg a kocsmába. Alkohol és füst. Lefogadom estére tele lesz a városi krimó, amit a partiológiában leírtam már, hogy is zajlik ott az élet pontosan. Volt osztálytársaim is ott gengelnek most, mert a megy a pókerparti. Tétje nincs a dolgonak, ezért inkább az is csak arra jó hogy elüssék az időt, különösebb adrenalinkörforgást nem okoz a testükben. Nekem továbbra sincs kedvem ott unatkozni, itthon meg nem szeretnék maradni, a szomszéd is úgy üti a radiátorcsövet mintha muszáj lenne. Elnézve megint ki kell halásznom egy kis pénzt az automatából, mert ezeröt rugó maradt tegnapról. Drága ám a németóra költsége. Ezerötszáz az pénz nekem, de hogy őszinte legyek, a világot nem váltom meg belőle.  Ja igen, tegnap nem voltam sehol, mert az időjárási körülmények nem megfelelők voltak, esett mint atom. Meg különben is? Hova mehettem volna? csak a szokásos helyre, tudjátok. Meg volt is egy jó film a tévébe, a Frequency. Inkább azt néztem az ágyból. Na, de kedves olvasók, ha úgy döntötök hogy ma elmentek szórakozni, akkor jó szórakozást kívánok nektek! Az itallal meg óvatosan, mert engem egy hete úgy fejbecsapott, mint a huzat. Szombat van, érezzétek jól magatokat, a piával meg mértékkel!

"Hogyan is kéne leélnünk egy életet?" Vonatkozik ez főleg a mai világra. Lehet sokan feltettétek már magatokban ezt a kérdést. Pontosan még nem tudhatjátok miről is akarok itt brekegni, de mindjárt kifejtem. Az hogy hogyan éljük az életünket, nagyon nem mindegy! Mint írtam korábbi posztomban itt nagyon sokat dominál a pénz. Egy milliomos embernek, mennyire másabb az életvitele, mint egy sima hétköznapi munkásnak. Nyilván egy milliomos többet megengedhet magának, nagy luxusautó, hatalmas alapterületű luxusház, elegáns és drága ruha. Míg egy átlagember ezen dolgok nagy részét nem igazán tapasztalhatja meg. Legalábbis itt! Magyarországon. Mert bizony a színvonal itt egy kettes alá! Ha megnézzük Németországot, Ausztriát, vagy Svájcról ne is beszéljek, ott mindenki jól meg tud élni, nagyon jó színvonalon. Csak sajnos itt a legnagyobb a hasadék a felső, és alsó réteg között. Ide születtünk, ezt kell elviselnünk. Vagy ahogy Gyurcsány Ferenc, akit jobban szeretnék látni Gyurcsány Fegyenc!-ként is megmondta: "Ha nem tetszik a helyzet, el lehet húzni!" Azt szeretném, és remélem el is fogok, amint tehetem!

De igazából miről is szeretnék itt beszélni? Arról hogy tényleg ez lenne az élet, hogy amint elvégeztük az Iskolát-Iskolákat, mehetünk is dolgozni, nem valami nagyon sok pénzért, ami arra elég hogy megélhessünk, vagy hogy a hitelt fizessük? itt most átlagemberekről beszélnék elsősorban. Mert hitelt fel kell venni ha házat, vagy autót szeretnénk. Dolgozik az ember, fizet, csak fizet, az évek pedig pörögnek. Higyjétek el, az idő gyorsan telik, és visszahozni nem lehet. A nyugdíjkorhatár pedig már az egekben mászkál, szóval bátran el lehet képzelni azt hogy járóbottal megyünk be munkahelyünkre 80 évesen, és olyanok leszünk mint valami Dr. House. A világon annyi csodás dolog létezik, gyönyörű városok, egzotikus helyek. Bizony, egy emberi életben nagyon sok mindent meg kéne tapasztalni. De sok emberi élet elmúlik anélkül, hogy ezek megtörténtek volna. Szeretném látni a világot én is, ahogy sokan mások. Kipróbálni dolgokat. Vagy nem 5 napot eltölteni a Balatonon, mert csak ennyi fér bele, a szabadságba, vagy mert csak ennyire telik. Egy életünk van, próbáljuk meg jól használni, hiszen a lapok adottak, hogy hogy játszod ki őket, az rajtad múlik! 

A városban, és a környékén nehéz munkát találni. Sajnos én is most jelenleg munka nélkül vagyok egy ideje, és még sokan mások is. Ezelőtt dolgoztam egy évet egy kábeltévés társaságnál, ami egy nagyon jó munkahely volt, az ember első helyként nem is kívánhatna jobbat. Csak hát sajnos, jöttek a multik, és ahogy lenni szokott, ez a kiscégeknek nagy hátrányt jelent. Ezért ott is megkezdődtek a leépítések, ezáltal mivel csak egy éves szerződést írtam alá ott anno, hát mennem kellett nekem is sajnos. Gondoltam hogy 1 éves tapasztalat, csak többet ér mint a semmi, könnyebb lesz melót találni majd. Ó' igen apafej, csak a támogatásom lejárt, mert akkoriban munkanélküli támogatta a céget egy programon keresztül fél évig. Támogatásom nincs, így sok cég már nem is alkalmaz. Remek. Akárhol is körülnézek errefelé, felvétel nincs sehol. Megoldás az lenne hogy ha elhúznám a belem külföldre, és amint tehetem el is fogok. Ausztria lenne a célpontom, oda meg német kell, hát azt most tanulom. Nővérem kint él ott, és dolgozik, ha minden igaz be tudna importálni valahova, de ez csak tavasszal lehetséges legkorábban. Ha most lenne pár haverom itt, akik Angliába készülnénenk, bizony lehet fognám a sátorfámat és mennék velük! Tegnap már le is írtam amúgy is milyen a munkavállalás Magyarországon, éhbérért kihasználnak a legtöbb helyen, kivéve ha valami felsővezető vagy. Tomi haverommal, akit már régóta ismerek, bizony nagyon egy cipőbe járunk. Ő sem tud elhelyezkedni sehol, papírjai pedig megvannak neki is. A gond az hogy vele is mindig csak beszélek a munkáról, de sosem csináljuk. Persze mi sok mindent megpróbáltunk, mert voltunk jelentkezni helyeken, nem sok sikerrel sajnos, hiszen most nincs felvétel, vagy betelt, vagy nem szóltak vissza, mert felvették a Jóska Pista bácsi lányának, a keresztapjának, a feleségét. Régen ez nem volt így, mindig volt hely ahová el lehetett menni dolgozni, mára ez is megváltozott. Itt nagy protekció kell valahova is. Sajnos oda jutottunk hogy már nem hogy felvesznek új arcokat, inkább elküldik a régieket is sok helyen. Biztos sokan vagytok úgy ahogy én, akinek pedig itt normális munkája van, becsülje meg! Ide jutottunk, barátaim, ez a szomorú valóság...

Hányszor hallottam ezt a mondatot muterom szájából. Ez egy válasz volt arra amit én mondtam mindig régen. "De utálom az Iskolát!". Ez a mondat sokak szájából elhangzott szerintem már, talán a "Még visszasírod" választ is hallották. Telik, múlik az idő, az Iskolát kivégeztem, legalábbis a középiskolát. De kezdek ráébredni... ez lehet hogy igaz? Lehet hogy még visszasírom az Iskolát. Van igazság a dologba, gondoljunk csak vissza, az Iskola alatt nem nehezedett annyi teher az emberre. Jó, okés, igaz hogy ott a tanulás terhét kellett elviselni, főleg a komolyabb vizsgák eljövetelénél. Érettségi, Technikusi, ilyenkor bele kellett ám húzni de nagyon. Én persze olyan típus vagyok aki nem volt a tanulás híve ha hazamentem. Olyankor aludtam egy kellemeset. Este meg már kinek volt kedve tanulni? Nekem nem. Vagy kimentem rájdolni egyet, vagy csavarogtam. Jó, volt olyan hogy tanultam, nem azt mondom hogy nem. Szerencsére sikerült jó eredményekkel zárnom az évet. Oké, ebbe beletartozott a szerencse, meg az hogy puskázni is szerettem. Volt egy pár érdekes pillanatom középiskolában, olyan mission impossible érzés. Csak centiken múlt hogy nem vették észre a puskát. A legnagyobb figura egyik osztálytársam volt, aki a puskáját benthagyta a dolgozatfüzetbe! Na ez mekkora Burn! :D Ide kell hogy tegyek egy szmájlit. Amikor az ember még iskolás, a fő feladata az hogy tanuljon, de ahogy idősödünk, és megy az idő, egyre több felelősséggel kell szembenéznünk. Még Iskolás korban bennünk van a remény, hogy mennyi minden vár ránk majd az életbem és hogy még mennyi időnk van. De idővel ez egyre inkább elhalványul, és ott találjuk magunkat az életbe.

Jelentése: Ilyen az élet. Manapság mi a legfontosabb az életben? Az őszinteség, a szeretet, a barátság, a bizalom? Igen, ezek nagyon lényeges dolgok, de nem a legfontosabbak, és ez szomorú. Azt kell mondjam, sajnos hogy a pénz! Hisz, nézzünk csak körül. Ma már minden a pénzről szól. Milyen öltönybe jársz, milyen kocsid van, milyen dolgokat engedhetsz meg magadnak. A pénz határozza meg az életed, idősebb korodban méginkább. Kell majd egy lakás vagy ház, egy autó, nagy TV, ruhák. Ennek a fizetőeszköznek hihetetlen nagy ereje van, mert társadalmi különbségeket hoz létre. Képzeljük el azt hogy ott vagyunk egy nagy áruház előtt, látunk egy hajléktalant aki kéreget, és ekkor megjelenik egy hatalmas Mercedes terepjáró, nyílik az ajtó, a tulaj pedig tele aranyláncokkal, több tízezres parfüm, na meg az öltönyről nem is beszélve. Ilyenkor eszembe jut hogy ezzel a világgal, a globalizációval nagyon nincs rendbe valami! De mi porszemek vagyunk a gépezetben. Valljuk be ebben az országban a legtöbb fekete nagyautós, aranyláncos embereknek nem abból van a vagyona mert keményen megdolgozott érte. Ezeket a szavakat írnám ide: Protekció, korrupció. Tisztelet a kivételnek amiből kevés van! Visszatérve arra hogy mennyire is a pénz körül forog a világ? Maradjunk csak az áruházaknál. Mint említettem a korábbi posztokban, ez egy kisváros, de most figyeljetek! Azért itt található 5 darab nagyáruház, szinte egymás hegyén-hátán. Hogy miért? Mert ez kell a népnek. Ó, igen és épül a hatodik is!

Ahhoz hogy az életben boldogulj, vagy a fent említett varázsszavak kellenek, vagy egy munkahely. Csak az a baj, ha van munkahelyed itt Magyarországon, ezzel is nehezen fogsz egyről a kettőre jutni. Bizony fel kell majd venni a hiteleket, amiket 70 éves korodra talán kipengetsz. Na igen ám, de a mai világban a munkahelyet meg kell becsülni! Most pedig szót ejtenék az egyik itt található nagyáruházról, a Tesco-ról! Na igen, most jön a Burn! (nem az energiaital!) Vegyük csak szemügyre a Tesco-t! Hatalmas multinacionális vállalat, nem kevés bevétellel, amit nem a mi kis drága országunk söpör be! Itt az országban is a legtöbb városban megtalálható már, hogy szám szerint hány üzlete van azt nem tudom, de nem kevés! Sok embernek ad munkát, éhbérért! Burn! Mert dolgozni kell, munkahely kevés van, az emberek pedig sorban állnak azért hogy a rabszolgahajcsár üzletláncnál dolgozhassanak. Ha nem tetszik valami, jön helyetted más! Ezt pedig el kell viselni. Én ezt úgy nevezem hogy szégyen! Félre értés ne essék, nem a munkábaállás a szégyen, hanem az hogy kihasználnak! Itt pedig beintenék egy hatalmas Fuck-ot a Tesco vezetőinek vagy annak, aki ezt a bérezést kitalálta! A mai világban a legnagyobb a rabszolgaság! Ez az ún. bérrabszolgaság. Nem az olyanoknak mint a BKV vezetőknek példáúl! Felvesszük a milliós végkielégítéseket, közben pedig van még hat más cégünk. De barátaim, rengeteg ember van így. Igaz van aki a "bodzaiparból" szerezte vagyonát, a luxus BMW-t meg a villát. Sokan tudják itt hogy mire is gondolok szerintem. A helyzet röviden, és tömören annyi: Pénz nélkül nem élsz meg, a kisember szenved, akik pedig "fent vannak" tömik a zsebüket semmit se csinálva! Ez szomorú és felháborító dolog, amin változtatni kéne! Méghozzá sürgősen.