jan 29 2010

Vissza az alapokhoz

Egy jó darabig nem véstem semmit ide, ezért ideje lenne valamit beújítanom hogy ti se csak a teszkós újságot figyelgessétek mennyi a héten az akciós farhát. Úgyhogy Cukojbojso be is újított ide egy vendégposztot addig, meg is hívom majd egy fröccsre. Na jó csak hülyülök, köszönet érte.

Igazából az egyik ok az volt hogy mostanába agyamra ment a sok papír amit el kellett intézzek, na meg időm se nagyon volt. Meg is látogattam a Takács Tibit, a háziorvost, mer' be kellett tőle újítanom az aláírását, satöbbi. A rendelő előtt az összes bejutni vágyó japánkodott egymással hogy előbb irattassa fel a receptjét. A sumákoskodás az ment ezerrel mikor valaki mondjuk fél óra után kijött onnan, mindenki valahogy egy lépéssel közelebb került az ajtó fele, persze csak úgy a másik háta mögött. Vehettem is ki a fülhallgatót mer' megszakadt a krisztál method, kaptam a hívást a Lacikától hogy na mi a helyzet velem, meg hogy éppen eszünkbe jutottál öcsém, nézz be valamikor a céghez, délután bentleszünk tudod, kávé után mindig megy a pihenés meg a relaxáció hehe. Amikor megkérdeztem hogy a többiekkel mi újság van, mondta hogy a Tibinek már csak egy füle van aztán röhögött egyet a telefonba. Semmit se változtál mondom baszki, majd délután elorientálódok arra. Nem egyszerű hadművelet során bejutottam végre a rendelőbe is, na a Takács gyorsba aláhuzogatta a papíron a dolgokat hogy igen, nem, meg a többi kutyafaszát, aztán zúztam is onnét elfele gyorsba, miután kifizettem a parkolójegyet így utólag. Ebéd után be is csusszantam a céghez de senki sehol az udvarnál, ajtót rángatom zárva, mondom mi a fasz van itt, pedig ott áll mind az öt céges verda, aztán a Tibi dobott egy tellát hogy ja azóta beköltöztünk az épületbe, mer' kint úgy döntöttek basznak befűteni télre. Kint meg picsa hideg van. Pedig az volt a gyülekező, emlékszem még a nyáron bekúrtunk a közepére egy asztalt, megadtuk a módját, aztán ott szürcsöltük a halászlevet amit a Sanyibá hozott. Na amikor az készült elöző este, akkor is ott voltam ám, jól meg is alakultunk a viszkikólától, halászléra meg egyenesen odabaszott mint a negyven centis vascső. Be is lett puszilva fél vájling. Az épületben jobbra az egyik ajtó, ilyen fehér tudod jaja, szűk kis helység tele beltérikkel meg mindenféle tévés lófasszal érted, aztán ott punnyadtak bent hatan. A Lacika egyből el is újságolta hogy tíz napig nem gyújtott rá, ami azért meglepő mer' a másfél doboz pirosmalbi alapszinten befigyel nála. Persze utánna hozzátette azt is hogy ez addig tartott nála amikor volt disznóvágáson ahol bepálinkázott, este meg elcsikágozott a diszkóba a spanokkal ott meg rámentett tekilával, aztán rögtön el is fogyott másfél doboz úgy hirtelen. A Tibi az meg tényleg abbahagyta állítólag, rágta is az orbitot ezerrel, meg szopogatta sorba a mentolos cukrot. Aztán hogyan bírod ki Tibikém, tele vagy ragasztva tapasszal mint az argoba mi, tudod az a hogyhívják nah? Áh lófaszt, nincs rajtam egy darab se hallod, komolyan, de azér' nem vetkőzök le hogy megmutassam! Áh hagyjad Tibi, elhiszem mondom, nem kell győzködni. Sok minden nem változott ahogy elmesélték, a Lacikáék még mindig másfél órát késnek, aztán a Sanyibá leoltotta őket, hogy kurvára jó lenne időbe beérni nekik ez mégis csak egy munkahely vagy mi a fasz, mire nekik ez köbö egy hétig sikerült is, de ezt mindenki sejthette előre hogy hosszabb ideig nem tudták kivitelezni, aztán minden ugyanúgy ment tovább ahogy eddig is, ja meg a kangón kitört a hátsó üveg csak úgy. A zöld Kangóval meg mindig a Béres Zsolti csapat, dolgoztam is vele sokáig, hatalmas arc a tag. A telefonját mindig kölcsönadta a hívásokhoz mivel céges van neki, aztán ha pattintottam egy hívást úgy kellett tartani hogy az ügyfél ne lássa a kijelzőt, mer' a háttérkép az úgy nem gyengén odabaszott, amin két buksza cidázott egy hatalmas faszt. A telefonról jut eszembe, a Lacika is kapott egy újat karácsonyra, amit nem kell huszonhárom órán keresztül a töltőn hagyni. Hú te, van egy arc a nosztiba, tudod állandóan betekeri a pénzt a gépbe, mi a neve, te phúúú, kérdezte a Tibi aztán feldobta az ötletet hogy na mindegy is akkor ugorjunk már le a nosztiba igyunk valamit még úgy a van egy bekötésük is. A kocsmagondolat az mindig felmerült régebben is, ebéd után meg egyszerűen kötelező a kapucsinó a Rózsába, ahol valami új csaj ereszti a habot a kávéra. Nem is rossz buláta. A Bérestől elköszöntem, mondta ő inkább melegszik, meg netel egy kicsit, fasznak van kedve kimenni ilyen időbe. A két arculattal meg zúztunk a nosztiba mivel én már úgyis izzítottam hazafele, aztán ment a hadüzenet a csapostyúknak hogy két narancslét, a Lacikának meg egy kávét aprítson be. Meg aggancsszezon is még egy hónap, mondta a Lacika addig meg ki kéne még bírni valahogy, azt mentünk is a gennybe, nehogy a Sanyibá arrajárjon azt ossza a lebaszást.

Tettem is egy kitérőt utána a lángososhoz, ahol bevertem egy ipari méretűt ilyen kurva sok sajttal, aztán gondolkodtam jó volt azért ott melózni a cégnél gecc, meg de kurva régen kötöttem utépé kábelt hííjjj. A Béres is mondta hiányoznak azok az idők amikor kezdéskor a Pupáknál bevásároltuk a zacskós tejet, meg a pizzaszeletett, amit úgy tekertem össze mint a szivart. Ja meg azóta több proli van mint volt, de hát ez ezzel jár, az ember nem válogathatja meg milyen emberek kérik a kábeltévét. Az meg hogy visszamennék-e dolgozni oda. Na már csak nosztalgiából is.


A bejegyzés trackback címe:

https://guardian.blog.hu/api/trackback/id/tr21708798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása