Sziasztok :)

Kedvenc darkbloggerem megkért rá, hogy publikáljak mint vendégposztoló, ugyanis ő alkotói válságban van. Gondolkoztam rajta, hogy elvállaljam-e, hisz nem hiszem, hogy erre alkalmas vagyok, de ebbe ne menjünk bele. Végülis támadt egy ötletem, aztán úgy gondoltam, talán helytállna itt.

Szóval kezdjük az elejénél. Barátnőm felvetette a kollégiumban, hogy másszak át hozzájuk a következő hét végén, egy jó kis bulizásra Ibrányba. Nagyon győzködni nem kellett, és a szülőkkel is megbeszéltem, jobban mondva közöltem velük, hogy megyek.
Így aztán ahogy illik, felültem a buszra és elcsapattam hozzájuk. Megbeszéltük, hogy pénteken nem lesz drinkelés, majd csak szombaton lesz alkoholbevitel. Igen, ezt beszéltük meg. De aztán felmásztunk a Silver Café-ba, és megdőlt ez a tervünk. Levágtuk magunkat az egyik asztalhoz, magunk elé vettük a kis üdítőnket, rágyújtottunk, és az ismerősök ontották magukból a hülyeséget. Mi persze meg nevettünk a sok állaton, ahogy illik, értitek. Ezek után körülbelül fél óra múlva barátnőm megszólalt, hogy igyunk már valami töményet. Én már ekkor éreztem, hogy egynél nem fogunk megállni, hisz mióta a vedelést feltalálták, mi nem iszunk, hanem vedelünk. De belementem, hisz azért mentem, hogy bulizzak, az pedig felénk pia nélkül nem az igazi, legalábbis mi így vagyunk vele. Lehúztunk egyet, kettőt, hármat, sokat. Na meg a hubi akció is ivásra késztetett minket, szóval nem fogtuk vissza magunkat. Olyan 10 órára mindketten rendesen kiütöttük magunkat, érdekesen néztünk ki a haverok elmondása alapján. Először én éreztem azt, hogy már pedig én színeset fogok ásítani hamarosan, szal gyorsléptekben elindultam a mosdó irányába. Úgy módszeresen beültem a WC-kagyló mellé, és hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Jött is, bőven… Innentől kezdve volt egy kis emlékezetkiesésem, de azért nagyjából megpróbálom felidézni az eseményeket. Történt ugyanis, hogy míg én szoros barátságot kötöttem a WC-kagylóval, próbáltak bejönni a többiek, hogy kirángassanak. Amit én ugye nem hagytam, a lábammal folyamatosan visszarúgtam az ajtót, ha valaki megpróbált bejutni kis „szentélyembe”. De egyszer csak felnéztem, és ott állt Jani, a mai napig nem tudom, hogy jutott be, de bent volt, és ez a lényeg. Felrángatott, és mondta hogy menjünk ki. Szal kivittek minket (ugye a barátnőmet meg más támogatta kifelé a helyről), mint később kiderült, azért kellett távoznunk, mert a pultos szólt, hogy feljöttek a rendőrök, és nem kellene minket így meglátniuk, mert akkor ők lesznek megbaszva azért, hogy kiadták nekünk a piát. Szóval kirángattak minket, kint megálltunk, hozattunk ásványvizet, és leültünk a lépcsőre. A fiúk mondták, hogy lassan menni kellene, szal elindultunk le a lépcsőn. Kb két lépcsőfok után megtorpantam, leültem és telibe hánytam a lépcsőt. Néhányan eközben lejöttek, és olyan 10 perc múlva úgy döntöttek, csak megpróbálnak elcipelni. Az egyik csaj megragadott és lesétáltunk. Gondolták, hogy azért csak nem részegen kellene hazamennünk, mert abból lehet balhé lenne (lett is :D), szal elvittek minket a közeli játszótérre. Eközben már a „nincs csúnya pasi csak kevés pia” nevű állítás kezdett beigazolódni, ugyanis elkezdtem átkarolni Nándit (akiről pedig nagyon jól tudtam, hogy már egy ideje akar tőlem valamit; persze nem tőle, hanem mástól, mert ő nemigen mondta volna magától). És másnap reggel tudatosult bennem, hogy mintha valami olyasmit is mondtam volna neki, hogy „szerelmem”. Leültünk a hintára egy páran, és kezdődött a „jól berúgtatok”- leosztás. Hamarosan barátnőm kapott is az apjától egy telefonhívást, hogy holvagytokmár stb, de barátnőm hamar lerázta, mondván „Majd megyünk, ha akarunk”. Lassacskán elindultunk, én megragadtam Nándit és kicsit döcögősen, de megindultunk hazafelé. A ház előtt aztán ment az elköszöngetés 3 puszi stb. Spannőm másnap meg is jegyezte, hogy először nagyon úgy nézett ki, mintha le akarnám smárolni Nándit, de szerintem, akkor már józanabb voltam, így már nem vitt rá a lélek ilyesmikre. Berobogtunk a házba, próbáltunk kultúráltan, de hát bűzlöttünk a piától, így nagy volt a bukta. Szopoda volt én mondom nektek, de részegen csak röhögni tudtunk rajta.
Hát így telt az esténk, szerintem ez volt az egyik legalkoholdúsabb éjszakám Ibrányban, a Világ Közepén.

Na mielőtt félreértené valaki a címet, hogy mégis mi ez az egész cucc itt a parasztozással, akkor adok egy kis tájékoztatást hogy nem azokat az kávbojokat illetem vele aki a földeken húzzák az ekét, vagy akik a hájlux terepjárókkal hajtják a marhákat mint a dallaszba. Van az a mondás hogy az élet egy sakkjátszma, csak sokkal több a paraszt. Na kéremszépen ez nagyon is igaz, mer' ahány ember annyi szokás, illetve más város, más mentalitás. Akkor meg mi a faszról is ugatok én itt most?

Kultúrális fővárosunkba csapattunk befele a szombati napon, igaz az idő az annyit ért mint egy kalap teszkósszatyor, valahova mégis csak ki kell mozdulni a hétvégén. A fuvar az így rendben is volt, ugyanis a Májer Jóska megánjával lőttük neki a Blekbörn Ricsivel meg a Ferussal az anyósülésen. A Májernek a húga bent csikágózott a szitibe, merhogy most fog ballagni, aztán becsapatott a délutáni vonattal leinni magát az asztal alá a korabeli diáktársaival. Dobott is egy tellát nekünk, hogy egy nokedli nevű helyen növelik az alkoholszintjüket, szedjük a sátorfánkat, azt menjünk majd mi is oda sürgősjárattal. Sikerült is lokalizálni a helyet, ilyen útszéli kis krimó bent meg nyüzsgött a tömeg. Ahogy beléptünk életjeleket bizony lehetett észlelni, csak ezen a helyen annyit mint összesen a mi városunkba se. A pultoscsaj, aki mint kiderült egy oltári nagy tuskó, egy párperc után oda is tévedt a pulthoz hogy véletlenül megkérdezze mit szeretnénk fogyasztani. Azon se csodálkoztam volna ha azt kérdezi tőlünk mi a lófaszt keresünk mi itt. Kiadta a söreinket, az meg vissza is ült a középen elhelyezkedő elit társasághoz. De még a Sztívi Vánder is láthatta vaksötétben azt, hogy ők ott az Atyaúristen vagy mi. A pereputtyot köbö négy lányból meg ugyanennyi alfahímszerű akármiből szalajtották eleinte. A csajokon azér' volt mit figyelgetni, az egyiket úgy kell elképzelni hogy a felsőruházata úgy nyomta össze a csöcseit hogy azok majd kirobbantak a helyükről. Az inteligenciahányaduk azonban annyiból állt hogy képesek voltak benyomni a digitálisfényképezőn a felső gombot kattanásig. Tipikusan pózolgatni azt szerettek, főleg egymással meg mindenkivel a csapatukból, mer' kell a wiwre meg a faszomtudja hova a közös csücsörítős fénykép a pistivel meg a jolánnal. Jobban is érezték magukat egy-egy gombnyomás után, jobban mintha a zacskós maggit nyitogatták volna, ugyanis elsőre látszott hogy ezek nem a háziasszony típusok, hanem inkább azok akik előbb fognak egy csövön táncot lejteni, mintsem gulyáslevest főzni. A Májer Nóri az meg csak nem is volt betöltve piával, és mivel még beszélni is tudott, mondta hogy záróra van elvileg szóval lassan kéne majd elhúzni a belünket valamelyik koordináta irányába miközbe a sörök vigyázba álltak az asztalunkon. A zárórához képest azért csak szállingóztak be a szupercsapat asztalához a geng többi része. A pultos csaj aki csak akkor ment a pulthoz ha nagy kedve volt hozzá, szólt is hogy fiúk, fiúk, fiúk, fiúk! növekvő hangszinttel egyenes arányosságba. Nem azért mer' megakadt a lemez a torkán hanem az ok az volt hogy a faszom se figyelt rá hármunk közül. Én legalábbis azt hittem, hogy a saját társaságába ugat, csak nem érvényesül, és elnyomásba a szenved. A végére azért csak sikerült kommunikációt létrehozni köztünk, és aszongya nekem hogy záróra van, már mondtam neked. Nekem, mondtad? Pattintottam is a kérdést száznyolcvan fokba vissza neki, azt folytattam hogy annyit beszéltem veled hogy van-e heinekenetek, te meg mondtad hogy kisüveges. Eközbe az egyik fasírtágyú ilyen nagyobb kaliber, aki később csatlakozott hozzájuk és a kormányfői vagy miatököm asztalnál ült, hátrafordult aztán olyan pofát vágott hogy ő lesz az aki majd rendet tesz. A szobájába esetleg, mi pedig lájtosan el lettünk küldve a picsába, azt a Blekbörn Ricsi meg a Ferus ott is hagyta a sörét hogy jólvanna akkor menjünk inkább nehogy felbasszuk a kedves pultoslány és az ő elnöki tisztséggel rendelkező társaságát. Lényegében záróra az kurvára nem volt, azaz csak nekünk volt, meg úgy mindenkinek aki nem hozzájuk tartozott. A Ricsi mondta a magáét, hogy mekkora egy parasztállat ez a csaj, legalább a sörömet megihattam volna baszki kurvára nem zavartuk volna őket. Nem fér bele Ricsikém, ilyen hely ez a nokedli, hogy ide se megyünk többet, az is kurvára biztos. Oké, elismerem hogy ha azt mondják hogy zárunk hordjuk ki a seggünket onnan, de ha már ők ott basszák vagy tizen magukat a viszkikólával fejbe, annyit igazán várhattak volna amíg elfogy nálunk az a fél üveg Soproni amit még a záróra előtt kértünk ki papíron! Kajálni kellett valamit, úgyhogy beestünk egy helységbe aminek az ablakára ki volt írva kepszlokkal benyomott betűnagysággal hogy gyros háromszázötven. A Ferusban nem csalódtunk mer' ő azért csak megkérdezte bent is hogy mennyi az ára, de ő nem is evett mondta hogy nem szereti az ilyen szarokat, de a miénkbe azér' mehet a csipős. Én nem igazán voltam éhes, ezért inkább zsebrebasztam az enyémet, mondom majd bebaszom a kocsiba ne fázzon.

Hogy beültünk a színes kávézóba azt el se mesélem mivel annyira kurva unalmas volt, de a sztórdászt öcsém, vagy a sztárfos ahogy mi hívjuk, na arról azér' van mit ecsetelnem. Be nem mentünk oda, csak előtte de azt is azért mer' oltárira kellett hugyoznunk és csak arrafelé volt nyílt terep ahol leengedhettük a fáradt olajat. Miután csobogtattunk vagy öt percig mentünk is vissza a decibelek irányába. Azért a latexnadrágok, és a csöcsök biztosították ott a hely forgalmát. Az hogy valami géptestű hüllők járnak oda ropni a szexi biccsre az már tuti, az éjszaka közepén kabátban voltunk, és kurvára nem mondhatta el egyikünk se hogy melege lenne, de azt vettük észre hogy az ott lévőket gecire nem zavarja milyen idő van, mer' a sok díszfasz akik kitévedtek a nagy parti közepette a dizsiből, lányok és akik fiúknak látszanak, egy szál pólóba vagy felsőbe illeték magukat kint a minuszokba. Volt olyan figura is aki mindössze csak pólóba feküdt a betonon a hányásában fullosan összecsúszva, ugyanis komoly italmennyiséget bevihetett a testébe de úgy izomból, valakinek az egészségére. Ami ezután jött, az adta meg csak az estének az ívet, no meg a hangulatot. A placcon a diszkó előtt, ahol a kint gyülekező népek tolták magukba az italokat és a szál malbikat, volt egy tizenöt max kiscsákó aki az orrát simogatta, vélhetően valaki oda penderített egyet az öklével a nagy ugribugri közepette. Nagy serlok hólmsznak nem kellett lenni hogy ezt kitalálja valaki, merhát a sárga pólója egyre inkább közeledett a vörös szín felé. Ráadásúl a csaja vagy kicsoda is kenyte zsebkendővel a gyerek arcát. Később elő is került a tag, aki a balesetet okozta a kiscsávó fejszerkezetén, aki kábé kétszer akkora és idős volt hozzá képest. Hogy kinek a kurvaanyját azt nem tudom leírni ugyanis azt nem lehetett követni az óbégatások közepette. Egy egész tömeg hirtelen ott termett aztán a máunika só megelevenedett kajak lájvba. Ki vagy te kurva?! Kurva az anyád te buzi, ekkor megjelent a leépített tizenéves tyúkjának az anyja is aki szintén a diszkóba szeletelt, hogy ne kurvázd a lányomat buzigyerek mer' szét lesz verve a fejed. Naná hogy nem kellett sok hogy megjelenjen a jard is vagy öt kocsival a nagy nyüszítések közepette, az idősebb nagyobb darab csókának be is mutatták a motorház tetejét úgy hogy fél arcáva befigyelte azt közvetlen közelről de úgy alapszinten, ugyanis az ráemelte az egyik fakabátra a kezét. Megindultunk mi is nagy nehezen, még a mekibe is be kellett hogy ugorjunk mer' a Kefe Dávid intézett egy telefont a Ferusnak hogy ha már bent basszuk a rezet, akkor vigyünk már neki nyolc sajtburgert mer' az éhendöglés határán tengődik. Kultúra ide vagy oda, mindenesetre amíg sok a paraszt, az egész egy nokedli.

Szervusz Zsuzsikám! Mi a dörgés mostanába errefelé, lófasz mi? Na azért látom megyeget a kocsma. Dobj nekem egy fütyülöst így reggelre kis gyomorerősítőnek, addig meg elolvasom ezt a flikk, vagy miafos újságot. Ezt nem hiszem, már megint ez a szarrágó Hajdú Péter van a címlapon! Beszarás ezt figyeld he! Millákat kap azért mer' a buzi műsorát a-a bumerángot vagy miafaszomat a másik csatornán küldi majd a parasztja. Azt kéne beleállítani a nyakába. Tudod mikor érne meg nekem ez a Hajdúkistakony hetven milliót Zsuzsikám, tudod mikor? Ha szart lapátolna az állatkertbe az elefánt picsája alatt. Elefántfost érted rohadjon meg! Akkor esetleg! Erre iszok, még egyet ugyanebből a barackosból, de lapozok is mer' csak felbaszom magam, azt a végén még ideges leszek. Na egyik szenny után a második a Liptai megint, a lófaszt megint, még mindig. Mióta kifotosoppolták a testét öcsém, úgy felkapták mint az olcsó plazmatévét karácsonykor. Most meg valami másik faszival kever. A Gesztesi vagy kicsoda meg háborog mint a tenger hogy mi a genny folyik a háta mögött. De ez úgy őszintén? Ki a faszt érdekel de komolyan? Tegnap kinyitom a csapot, aztán még onnan is folyt vágod, de később kiderült, csak azért mer' valami rozsdásodás volt a csövekbe azér' volt vörös a víz. Nem gyenge sztár lett mióta kapott egy kis optikai tuningot a pléhbojos újság számára. Itt volt nekem elég ebből a cafatból, megnézem a politikusokat most mivel húzzák le az embert. Áremelés, áremelés, áremelés! Drágább lesz a gáz, a kaja, a villany még a benzin is. Ezeken valahogy már nem tudok meglepődni basszameg. Régen még csak-csak. Azon lepődnék meg ha nem lenne érted. Ja hogy mi a geci? Többmilliós prémium a politikusoknak, meg felsővezetőknek? Mi a kurva anyjuk? Emelés basszájba, de ezek meg felveszik a milliókat? De adózni azt kell, rohadjanak meg a villamosszékbe, közbe meg tömik a saját zsebüket. Sport rovat, aszonyga' hogy a Krisztiánó Ronáldó a fülöp sziegeteken nyaralt, és összetörte a bentlijét. Oda ne szarjak a küszöbre. Majd felajánlom neki a Gézát a másik utcába, az fényező úgyis. Két fröccs és új sárvédőd van. Undorító ami itt folyik pffeeejj. Tudod mit mondok neked Zsuzsikám? Elég ilyen szennylapot egyszer megvenni, úgyis minden nap ugyanaz van benne. A Hajdú meg a Liptai szakít a két legnagyobb proli vadparaszt, a két celebfos, aztán meg vidáman olvassuk a gárfíldet az utolsó oldalon. Na nekem menni is kell, ugyanis nekem is meg kell élni valamiből ha már nincs tévéműsorom. Na itt a lóvé, visszajáró maradhat. Tudod mi legalább fasza ebben az egészben? A címlapon jó csöcsei vannak a csajnak.   

Nem mondható el hogy az utolsó évek szilveszterei nagyon odabaszósra sikeredtek volna. A mostani aztán főleg nem, mer' zuhogott az eső, és nagyon az utcán se lehetett ez miatt dobálgatni a pirate petárdákat. Azért a sok kis csuklyás kalaposgomba kísérletezgetett vele több-kevesebb sikerrel. A tavalyi se volt valami adrenalindús, akkor házibuláj volt a terítéken. Nem úgy mint anno öt vagy hat éve tökömsetudja már, amikor az utcán csapattunk az akkori kollégákkal.

Persze az elején mindenki nyolc felé szakadva indult el, aztán pár tella és jókora sms áradat után csak sikerült kitalálni hogy hol kéne ütközni. Így is lett, koccantunk is a Kárpát sztríten. Lehettünk köbö heten vagy nyolcan faszomse tudja már. Szevasz geci, na csak sikerült találkozni a hülye fejetekkel. Jaja, basszameg, mi a faszt csináltatok idáig hol a gennybe keveregtetek he? Mindegy húzzunk a gecibe valamerre, Szedi van még piád? A hellóbaszdmegek után kezdésnek pedig a Szencsei Zoli házibuijába meginvitáltuk magunkat, pedig úgy nemigazán voltunk meghívva oda. Csak hallatszott a decibeláradat és az hogy jól bebaszott emberpalánták ropják bent a szketmenre, aztán valamelyiknek eszébe jutott közölünk hogy ez a Szencsei háza geci, azt megindultunk befele ahogy illik, kopogás nélkül ajtónyitás búék van geci, szevasz Zolikám most mi a faszér' kapod fel így a vizet mi? Ahogy sorba estünk be ugyanabba a sorrendbe dobáltak is ki minket, mint a huzat, hogy mégis mi a kurvaanyját képzelünk mi. Na miután ránkbaszták az ajtót eléggé fel voltunk azért háborodva hogy mégiscsak ismerjük mi mindannyian a Zolikát, hogy lehet ekkora gennyláda érted. Azt az ajtajuk előtt állva észrevettük hogy a bent ünneplő társaság bizony kint tárolja a piákat a teraszon elhelyezett asztalokon, úgyhogy mivel eléggé fel lett baszva az agyvizünk, a Big Zsolti rá is húzott egy jó nagyot a Torinis üvegre, és azzal a mozdulattal csúsztatta is be a kabátja alá. Nem volt kevés a dobozos sörökből sem, így hát mindeki annyit vitt amennyit csak tudott vagy elbírt. Igazából a zsebünket eléggé lehúzta, úgyhogy egyszercsak az az ötlet támadt hogy mindenki a kabátújjába pakolja bele őket. Ezt nevezem árufeltöltésnek halljátok höhö mondta a Big, és megfelelő feltankolás után le is léptünk onnan vissza az utcára és bontogattuk az újonnan beújított piákat. A sörösdobozok is sziszegtek csak, de az ital hamar kicsapott pár arculatot a bandából. Fogyott is gyorsan mer' a sok sörtöl meg más töménytől a kabátújjba úgy mentünk mint valami kibebaszott robotgép. A Big meg a Hecz Bali az kiterült az út mellé a fűbe és mondogatta hogy hagyjuk ott őket, merhát' ők már felállni azt nem fognak tudni, de majd kitalálnak valami olyasmit hogy az ufók ott tették ki őket vagy mi. Otthagyni meg nem hagyhattuk ott őket mégse, ugyanis aznap éjjel kurva hideg volt reggelre meg a földbe fagyott volna a seggük, csak sikerült őket elcipelni hazáig. Egyre csak fogytak az emberek, a piával egyenes arányosságban a végére már csak én maradtam meg a Szedinger aki a malom előtt négykézláb csúszott hogy hallod várjá' má' várjál. Miután egy fél óra után odakúszott, oda is ásított egy bődületeset az aszfaltra, de hát ki nem szarja le, Szilveszter van vagy mi. 

Mindenesetre tanulság az ebből nem sok van, max annyi hogy ne basszatok be állat módjára. Az se árt, ha a házibuliba meg vagytok hívva. A lényeg az hogy ez az újévi első posztom, szóval Boldog Újévet Kívánok Mindenkinek!

Mióta az eszemet tudom az ősök a városi vízműnél dolgoztak, aztán egy tíz éve élte az egész a fénykorát a dáridózás terén, ugyanis még kis tamagocsi voltam, de az akkori melós partizánok olyan partiszisztémákat hoztak össze hogy visítozott ott boldog-boldogtalan. Azóta sokminden változott persze, mer' sok tag nyugdíjba vonult, köztük jelentős arcok, de egyeseket továbbra is szíd mindenki ugyanúgy mint régen hogy nagy az arcoskodás, csak nem tudja senki hogy mi a retekre.

Az akkori melósbrigád juniálist tartott a telephelyen, ma már nem is tudom hogy rendeznek-e ilyet, de akkor úgy nézett ki az egész hogy sátor felállítva, a Brejde Fecó  nyomatta neki a mulatóst, a bográcsba meg fortyogott a hús ezerrel, a sót csak úgy szórták bele folyamatba, sótlan ez he hallod mondom sótlan faszomat bele. Azt mindenki ropta a táncot a csocseszre egy szál törölközőbe meg papucsba, ha éppen nem a fazékba mártogatták az újjukat, utána meg nyalták róla a szaftot hogy majdnem jó Józsikám, basszameg csak a Karcsi vagy kiafasz telenyomta sóval az egészet de azért jó lesz na, mit ász' ott pászmeg Ildikém, hozz még egy sört, ott van a hórdóba e. A tömeg pedig nem gyenge létszámú volt, a kőbányai is csak folyt orrba-szájba ahogy az a csövön kifért, na meg a basszuk bele a Jóskát meg a Pistát a medencébe azt arra is ittak egy konyakot. Estére persze mindenki megalakult, de a kombiné a csipkés kombiné csak szólt tovább.

Na igen, ugyanis volt egy fürdőmedence is a telepen, és az ilyen alkalmakkor mindig tele is volt engedve az termálvízzel. Szerencsére ez minden hétvégén működött nyáron, jártunk is oda rendesen ugyanis ingyenes is volt, legalábbis olyanoknak akiknek valamelyik rokona ott húzta az igát a cégnél úgyhogy rendszeres dolog volt ott hávájozni, minthogy kicsengessük a súlyos belépőt a rendes városközponti strandra. Szvimingpúl ándergráund öcsém. Nem volt egy utolsó szempont az se hogy a nyugdíjas mamák nem szorítottak ki minket a vízből. De jópár éve meg még csak rendes városi strand se volt itt ahol a golyóit áztathatta volna az ember, ugyanis a városházi pereputty elhatározta hogy az egész kócerájt újra kell építeni, meg élményfürdőt létrehozni hogy a Klárinéni meg a Bözsinéni ki tudja beszélni a dzsákuziba hogy mi történt tegnap a barátok köztbe. Meg hát majd jön a sok turista hullámlovagolni, meg faszomtudja, azt csak befolyik valami kis lóvé is a városnak is a képviselőkön kívül. Kezdődött is a rekonstrukció érted, aztán tették szépen zsebre a milliókat az alvállalkozók, na meg azoknak az alvállakozói. Aztán mire felépült az egész vizicirkusz vagy nyolcféle cég vett részt az egész folyamatba, ment is a culágerkedés rendesen ki szállítsa az anyagot. Visszatérve a vízmű strandhoz, ez nem azt jelenti persze hogy illetéktelen alakok nem juthattak be ha nem akartak, mer' nagy az Isten állatkertje a kerítés meg alacsony, és itt szó szerint kell ezt értelmezni. Egyszer a Hefner Sanyika is bent áztatta a valagát, amikor megkérdezte tőle a díszpécser hogy mégis hogy a gecibe került ő oda. A Hefner meg aszondja hogy Ö..ö hát izé ,hát bejöttem a kapun így lányos zavarába ennyit tudott kiböfögni, csak hogy az meg fullosan be volt láncolva, azt a Sanyikát haza is tessékelték azzal hogy akkor menjen is ki rajta mer' picsán lesz rúgva úgy, hogy hazáig meg is szárad. A Sanyika hanyagolta is a helyet utána jódarabig. Így aki egy kis ingyenfürdőzésre vágyott, az inkább éjszaka próbálkozott átugorni a kaput, amíg a Medmex ki nem kergette őket pájszerral meg zseblámpával a kezébe hogy a kurvaanyjukat. Mesélte is nekünk hogy beszarnátok, ha tudnátok mi folyik itt, nagy ám a csikágózás itt éjszaka. Na ja, az egyik felügyeletes díszpécser tag az a Medmex volt, aki azzal szolgált rá a nevére hogy motorozni azt kurvára szeretett, meg jött is be a szimszonnal nullakézestül meg egykerekezve ha dolgozni kellett. A másik ok hogy nem szerette az idegeneket éjszaka, hogy ő is szívesen hordta oda csajokat harkályozni, csakúgy mint a Gémesi Pisti akivel végeredménybe munkatársak voltak, de a Pisti majdnem minden héten más nővel publikált a helyszínen. A vízműstrand már elég régóta üzemelt, úgyhogy amikor az iskolának vége lett már ott is találtuk magunkat hogy a vízbe nyomtuk bele egymás fejét, de a Stefit sose bírtuk leküldeni hákettőót nyelni akkor se ha hárman ugrottunk rá. Ha pedig nem póverkedtünk, ment a filozofálgatás. Bizony sokszor volt olyan is hogy Augusztus végén ültünk a termálba hogy baszd meg, ne már hallod, mindjárt itt az iskola kurvára nincs kedvem az évnyitóhoz. Az iskola pedig csak eljött előbb-utóbb basszameg.

Sajnos ezen a strandon már többet nem csapathatunk a spanokkal, mer' a városi élményfürdő csak megépült pár év késéssel, aztán az is a helyi víz társaság tulajdona, így úgy döntöttek a fejesek hogy a vízműstrandot többé nem töltik fel. Ott azér' meg mégis csak van uszoda, meg dzsákuzzi nomeg a nyugdíjasok és hogy mi történt a Miklóssal meg a Nórával érted. Igaz ez már gecire nem ingyenes, a beugró az elég magas, úgy ahogy a kerítés is.

Még szombaton amikor befigyelt a nagymennyiségű hóvihar valahogy mindeki azt hitte vagyis a legtöbben hogy idén fehér Karácsony lesz. Köztük mi is az arcokkal, aztán verettünk is ki verdával a hó örömére hogy kanyarba berántogassuk a kéziféket a teszkó parkolóba. Na nem mi voltunk az egyetlen idióták akik ezt csinálták persze. Na persze ésszel odafigyelve! Most meg, tavaszi idő van halljátok, ilyet se figyeltem be még.

Aztán eljött a Karácsony is, úgyhogy ezáltal kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt, és Kellemes ünnepeket!

A vezetéssel meg azért óvatosan!

Kiderült hogy a nyár elején a Tökösi Roli beokosít egy versenyt a mecsekbe, ilyen triálosat na, a lényege az hogy biciklivel kell átbaszakodni az akadályokon. Ez hírverésre is került az egész országban hogy tessék eljönni mer' hatalmas buláj lesz zenével meg minden hogy mindenki beszarik. Így a mi városunkba csak hárman csapatjuk már a műfajt igazából, ezért még a verseny előtt alapszisztéma volt a Vári Tibivel, meg a Buflákkal hogy felnézünk mi oda a hegyre hogy is áll a szervezés, merhogy nincs is messze meghát kell is a friss levegő. A Tökösi fogadott is minket áh szevasztok gyerekek na eddig van kész az egész, de fele még szar értitek de olyan ötletem van be fogtok fosni, figyi kitaláltam legyen egy vizes szakasz érted most az kalapálom ezerrel ha meg valaki beleesik az szívja majd a faszt de úgy mélytorkosan. A Vári Tibike mondta régebben is hogy elég erős halszag van az egész rendezés körül, csakhogy erre akkor jöttem rá amikor pár kopasz ilyen nagyobb kaliberű figura prezentálta magát a helyszínen, azt a placc körül felügyelgették az eseményeket, és ránézésre sem éppen Halász Juditot hallgatnak, a szabadidejükbe meg nem éppen közmunkába mozognak. Található ott ugyanis a Zé klub amiben valószínűleg benne van a kezük, ott helyezkedik el ahol a pálya készülget, és ők is beszálltak a bizniszbe gondolván hogy ez befektetés bazmeg azt csak sikerül leakasztani a sok vakegérről a dellát aki jön a versenyre. Merhogy árak azok vannak, a turisták csak-csak szállingóznak a hegyre az ixötöst meg fizetni kell valamiből. Ilyen fekete cucc meg a műbőr cipő villantós volt, nomeg a nyakitetoválás alapszinten befigyel náluk, azt karbatett kézzel ösztönözték is a gyereket hogy Rolikám basszalakszájba ugye kész lesz a pálya, ugye kész lesz fiam holnapig, remélem elkészülsz. Az egyik fukszos figura aztán ki is próbálta a Rolika biciklijét hogy mi a szar is ez, meg mégiscsak hogy a faszba lehet ezzel ugrálni, de cigivel a szájába nem tűnt valami hiteles sportolónak. Hamar le is kúrta a földre merhogy nem tetszett neki a szivargyujtó hiánya. Miközbe a tagok a Tökösit szabályozták hogy gyorsabban kéne kalapálni azokat a raklapokat mer' lehet szervdonor lesz belőle, a Rolika pár szón kívűl semmit nem foghatott fel a fegyelmezésből így nem nagyon rugózott a témán, ugyanis fullosan be volt szívva a spanjaival együtt akikkel ott veretett, és a raklapokon tviszterezett hol hagyta a furógépet amit a románoktól szerezhetett be. Azt a verébnek köbö sejtése nem volt merre lehet, ugyanis egy szál zokniba mászkált és csak flesselt tátott szájjal mit keres a facsavar a kezébe, azt egész nap csak vigyorgott mint akit baszni visznek. Tudni kell róla hogy a zöldet nem veti meg a többi pokémon haverjával nagy állatok ezek mindahányan vannak. Dolgozni azért dolgozgattak mer' trógermunkát mégse akartak csinálni. Estefele meg úgy nézett ki hogy atomvihar közeleg, jó lett volna moccani elfele úgyhogy szedtük is a cigehörünket azt tapostuk hazafele amikor a Várinak eszébe jutott hogy hol a telefonom basszameg. Aztán miközbe csörgettem a telefonját a kárpátiás csengőhangot csak az hallhatta aki maximum a tetőn utazott, ugyanis a teló véletlen fennmaradt a nagy pakolásba. Két tag le is intett minket hogy geci bazmeg hallod valamit elhagytatok a kanyarba. Dehát a telefon is csak meglett és még működött is mer' a nokia az mégis csak nokia túléli az az atomtámadást is, nemhogy a kocsi tetején való utazást.

Na másnap a Vári Tibikénél gyülekeztünk szorgalmasan pakoltuk is a gépeket a kocsitetőre hogy ne úgy bazmeg majd én geca, azt befutott a Beck Lenon is aki kapásból hat szendviccsel izzította a napot, meg jött később velünk a Tibike nője az Ágnes is a kempingszékkel együtt. Beértünk a Mecsekhez a nonsztopba be is vásároltuk a reggelit, nekem elég volt az olasz felvágott, a Buflák is valami hasonlót szerzett be, a Tibikéék meg kenhető túrót vettek aztán azt két zsemlébe bele is gyömöszölték az egészet. Időbe ott is voltunk, még nagyba azért folytak az előkészületek a Tökösi is még kalapálgatott, a kistáska haverjai meg csak nyomták az okostónit hogy ne úgy bazmeg Roli hallod fordítva geci így fos lesz hallod összedől a picsába. Nagyjából megérkezett az egész triálos aprajanagyja is az ország minden részéből. Betoppantak a Mátyási testvérek akik ilyen híresebbek így a triálosok között már régóta tolják az ipart, de ha kommunikálnak szinte csak jelbeszéddel, merhogy a szájukat azt ritkán használják. Amikor pedig már a hotdogos is elkezdte árulni a kopasz kutyát háromszázötvenér' a sarkon, meg is jött az elit, a Hegedűs Lacika meg az egész pereputty vörös szőnyegen. Felhajtás az mindig van körülötte mer' eddig csak hintón nem vonult be, azt viszont el kell ismerni hogy ha rááll a bringájára azért kicsúszik az asztageci szó az emberekből. Fényképezőgépek kattogtak is rendesen de úgy ám hogy másnap is csengett a fülem. A dídzséj gyerek is eleresztette a decibeleket a keverőpultmögött hogy szevasztok mádáfákák és szúrta is neki a hiphápot. Bring dá nójz érted. A Tökösi ötlete meg bejött a vizesszekcióval kapcsolatban, ugyanis az egysejtű spanjai olajoshordóból öntötték bele a vizet a mederbe, így aki beleesett tényleg megszívta rendesen mer' a fékhatásnak integetni lehetett utánna. Késő délutánra ki is hirdették az eredményeket azt vége is lett az egész banzájnak, és még bevétel is lehettett mer' a Tökösi is túlélte úgy hogy mindkét veséjét megtarthatta.

A verseny szépen lefolyt mi pedig délután csapattunk is hazafele gyorsba, de kiderült hogy egy szőlőparti van folyamatban a Kefe Dávid szervezésében, mert eresztett egy telefont az illetékeseknek, azt úgy hivatalosak vagyunk egy jó bebaszásra nincs mese. A Lenonnal meg a Buflákkal ütköztünk a trafik sarkánál aztán vártuk az Ágnest aki jött is az elemeskocsijával hogy transzportáljon minket gyorsba a helyszínre. Miután a Tibit is felkapartuk, az meg útközbe kiokosította az Ágit hogy neki már ne magyarázza meg hogy ő két pohár vörösbortól mennyire baszik be. Amikor sikerült lerakódnunk a bulájba, fogadtak is minket az arcok akik már nagyba pörögtek a menyország turisztra mintha nem lenne holnap hogy soproni a hütőbe, cédé a magnóba lehet válogatni, meg ihatunk a Dávid cipőtalpból főzött pálinkájából is mer' itt bizony nem lesz szarral gurigázás. Pár büdösbogár ki is feküdt a terepen visítozás közbe. Szóval lehetett dönteni a piát befele kötelező jelleggel úgy ahogy illik. A Buflák meg nem gyenge arc volt mert egy olyan pólóban zúzta amin a saját arcképe volt rányomatva, ez aztán az egó gecc. A kaja közbe fortyogott a bográcson hatezerrel sülthagyma, szalonna minden, mi meg úgy kajakra megalakultunk a Dávid páleszától az este folyamán. De az olyan ütős volt öcsém, hogy még a Mátyásiéknak is megeredt volna a nyelve.

Doktorhoz se nagyon járok szerencsére talán egy évbe egyszer ha elnézek. Nem azért mert baszok rá, hanem szerencsére ritkán vagyok beteg. Kimaradtam az új influenza járványból is, de nemárt viccelni ezzel, merhogy akin háromszor átment a zetor annak is találtak háegyenegyet a vérébe és máris ráfogták, hogy nagy valószínűséggel az okozta a problémát. Nem állok egyik tábor oldalára se mer' valaki aztmondja hogy csikenfasz az egész meg átverés, de lehetett hallani komolyabb dolgokról is ebben a témában ami úgy tényleg nem éppen vicces. Dehát most a napokba betévedtem a háziorvoshoz, a Takács Tibihez legyen valami dolga is, meg nehogymár a kolleganője is a kiskegyedet lapozgassa egész nap. Komolyabb bajom nem volt, de tudtam hogy valami kis gikszer lehet a tüdőtájékomon, mer' néha a rájdolások után jött a szárazköhögés ha olyanja volt. Mivel délelőtt semmi érdekes nem ment a tévébe, és tudtam hogy a szomszédok harminchatezeregyszáznyolcvanadik epizódjába se fog történni semmi, így sok dolgom nem akadt, úgyhogy elrobbantam a körzetibe. Meglepetésemre sokan nem is voltak pedig erősen kalkuláltam arra hogy húsdaráló lesz, és küzdeni kell gladiátor módjára az öregasszonyokkal ahhoz hogy bejusson az ember végre. Tipikus példa amikor eltorlaszolják az ajtót, kifejezve azt hogy itt övék a pálya. Jónapot fiam, mi a tünet, kezdett bele a Takács, le se ültem ugyanis a helyzet nem úgy nézett ki hogy a doktor úr felállna a székéből hogy előkapja a sztetoszkópot hogy véletlenül is megvizsgáljon. Én meg elkezdtem nyomatékosítani neki mi nyomja jelen helyzetbe a tüdőmet, de még csak be se fejeztem, már nyújtotta is át a varázsreceptet mit kell majd jó pénzért beváltani a patikába. Antibiotikum fiam ebből vegyen be kétszeregyet. Én meg csak zúmoltam hogy mi ez he? Ennyi az egész, semmi kabbefaszom. Hát mondom nem egy stresszes meló ez se, megeröltetni se kell nagyon magát az embernek, nem rossz ez az orvostéma. De mint kiderült a tébéjárulékommal több gond volt mint velem. Ez van ma már sajnos, ha nem vagy bejelentve, vagy nem fizeted a dellát, bizony a kutya se fossa le hogy ott döglik meg a parasztja az utcán. Délutánra tehát a Takács hóhérsegédje fel is adta nekem a délutáni elfoglaltságomat hogy legyek szíves rendezni a tébéscuccaimat mer' legközelebb szájba leszek rúgdalva klumpával, és a rubofen helyett véletlenül hashajtót ír fel anélkül hogy tudnék róla. Mehettem a munkaügyre papírokat intézni rögtön utánna. Meg is csörgettem az egyik havercsótányt aki ott dolgozik, vagyis inkább csak ott lopja a napot, te Buflák melózol ma geci? Jaja, de most éppen eszek a konyhába bazmeg, ilyenkor mindig eszek de várjá' mingyá' ottvagyok. Jegyezd meg, geca tízkor, meg tizenegykor mindig eszek. A Buflák is ráállt a gyurmázásra, és konenre akarja művelni magát. Ha a körzetibe nem is volt húsdaráló, a munkaügyön annál inkább, szóval azt tanácsolta a Buflák hogy veressek vissza később addigra bejuttat. Délután vissza is csobbantam, ahol kezdésnek azt vettem észre hogy valami madár rápörgött az előtérben található számítógépre amin egyébként úgy munkákat lehet böngészni, ha pedig olyan végzettséged van amit véletelenül se tanultál, és kétszáz kilométerrel arrébb laksz még esetleg találhatsz is rajta valami culáger melót valahol harcsapusztán. Már akartam szólni a tagnak hogy kár ennyire rávetődni a masinára, a piros cseresznyét úgyse adja ki, csak közbe kijött a csaja a szemben lévő teremből, aztán a gyerek meg elkezdte süketíteni hogy ő itt meg amott nettó háromszázat vinne haza prémiummal meg luxusmercivel. Ekkor arra gondoltam hogy ha a srácnak van macskája akkor azt etesse, netán esetleg a gépben anderzen mesék is találhatóak nagyszámban. A munkaügyön se csapatnak valami veszélyes melót az ott dolgozók, hacsak nem akad be az ing újja a papírmegsemmisítőbe, engem is öt perc alatt átorientáltak az önkormányzathoz hogy az ő saruk, ott tessék elintézni. A túraútvonalam következő állomása tehát az önkormányzat volt, ahol mondta nekem a csaj, hogy semmi gond nincs a tébémmel, csak a gépek között baszakodik az információáramlat, biztos sztrájkolnak a kilobájtok, aztán ezért lehetett az affér. Hazafele menet láttam hogy a Szedinger meg a sógora a Gusztáv rajoskodnak a buszmegállóba kocsival mint a helyi basszájba. A nép meg várta a félhármast. Én is verdával csapattam neki mer' az idő igazi gané volt és mivel nem láttam ezt a két vakegeret régóta, meg is álltam, de nekem már nem jutott hely a buszmegbe, ezért az egyik kapubejáróba álltam le. Úgy köbö majd egy órát patkánykodtunk, aztán leléceltünk a gennybe. De a kocsi is sáros lett nemgyengén mintha a pusztán kergettem volna a vadakat, ilyen hidegbe pedig a faszomnak sincs kedve lemosni az egészet. Raktam is neki az egyet izibe, azt tipli haza, mer' már várt a pörkölt nokedlivel.

Fasza mondom, elkúrtam egy egész napot a semmire, még szerencse hogy a parkolójegy nem követelt súlyos árakat, mondjuk a péntek esti parti annál húzósabb volt, az öreg Szigi vareszával lőttük be magunkat az éjszakába. Beérni külön izgalmi állapotot jelentett mer' a Szigi magyarázta hogy elég hikomat a kuplung, szakad a bowden benne. Igazából leszartam, most hogy végre nem én rúgtam neki a kormánynál, tölthettem is magamba a piát, kezdésnek be is nyomtuk a Balival az üveg édespezsgőt amit születésnapomra kaptam a Pápaitól. Az első hely a bírháusz volt ahol nem volt nagy hátonpörgés, lehettünk tizenöten plusz áfa amiből négy arc volt a csapos, így más lehetőség nem maradt mint a Sztórdászt, ahol az életszínvonal éppenhogy karcolta a tizenötévet. A Buflák meg mesélte nekem milyen medencéspartit küldtek a spanja kérójába még anno a nyáron. Szólt az örökzöld, tomboltak a szketmenre, mindenki full bebaszva, olyan zenét nyomattak hogy a nép meg volt őrülve és hogy a Takács Tibi gondoskodott a sörutánpótlásról hogy ki ne száradjanak.

Bréking nyúz téma  az hogy ma lett vége sajnos a tévébe az egyik kedvenc sorozatomnak a harmadik műszaknak úgyhogy lehet szépen gyászolni. Minden reggel ezzel indítottam a napot, kávé helyett. Még meló közbe is befigyeltem régen, amikor a többiekkel a Rózsába toltuk a kolbászos szendvicseket amit gyömbérszörpel kísértünk. Odanézz geci a boszkorelli hallod, szétlöveti a tag fejét figyeld! Az ilyeneken kell felnőni kérem mer' ez kultusz kérem. Be is dobok a kezdésről egy videót pár verébnek, mer' volt pár ismerős arc aki azt se tudta melyik remekműről vagyok ilyen pozitív véleménnyel, így hátha beugrik. De szólok előre hogy ez nem háná montáná féle akciósorozat.

Mostanába sokat gondolkodtam azon hogy nem ártana egy kis mékáp a blognak, így kénytelen vagyok turkálni a külsők között, merhát nem ártana hogy külsőleg is, meg belsőleg is tip-top legyen. Szóval a napokba lehet hogy egy kis meszelésen esik át az oldal, nem kell megijedni. Az is lehet megunom, aztán hagyom az egészet a faszra és marad olyan amilyen volt. Csak páran panaszt tettek a levelesládámba hogy kifolyik a szemetek, meg ilyesmi, ezért ugrott be nekem is hogy lehet valami világos háttetert izzítok a közeljövőben.